Irodalommal a habituáció ellen

Létezik a pszichológiában egy fogalom, mely anélkül is bekebelezi az embert, hogy egyáltalán tudnánk róla. A habituáció a legegyszerűbb tanulási forma, és az evolúció szerencsére a javunkra fordította használatát. Lényege, hogy amikor új ingerek érnek bennünket és ezek gyakran ismétlődnek, bizonyos idő után az impulzusok elveszítik hatásukat. Ennek köszönhetően tudunk nyugodtan aludni akár egy reptér közvetlen szomszédságában, vagy akkor is, ha a szomszéd mindig vasárnap délután fúrja a falat. Hozzászokunk a dolgokhoz, megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a „lényegtelen” eseményeket. A habituáció legtöbbször segítségünkre van, ám meggyőződésem, hogy alkalomadtán küzdenünk kell ellene. Időnként le kell lassítani, meg kell csodálni a Tiszát, érezni a cipőnk hegyén az avart és néha esernyő nélkül kell kiállni az esőbe.

Zentán pedig, nos… örülni kell a zEtna Irodalmi Fesztiváljának, amelyet immáron 15. alkalommal rendeztek meg. Nem szabad készpénznek venni a kiváló eseményeket, hanem igenis szükséges meghallgatni a Zentai Alkotóházban megjelenő írók, irodalmárok, költők és fordítók életútját, mert rendkívül sokat tanulhatunk tőlük. Az Atollok a vulkán felett, beszélgetések a vulkán alatt című rendezvényen Bodor Ádám erdélyi magyar alkotóra voltam a leginkább kíváncsi, s a 82 éves életigenlő ember minden egyes szavát próbáltam a lehető legnagyobb figyelemmel követni. Ugyanúgy, ahogyan évekkel korábban Dragomán György esetében is tettem, de nem szabad megfeledkezni a fiatal, vajdasági kortárs íróinkról sem, így tehát érdeklődéssel fogadtam Antalovics Péter, Tékiss Tamás vagy éppen C. Kiss Tamás kollégáim világnézetét is.