A sport mindenkié
A Zenta Községi Sportszövetség harmincegy klubot számlál. Tavaly egyetlen új egyesület alakult, a Vitalis Sport Team, mely mozgássérültek sportjával foglalkozik, tehát a fogyatékkal élőket próbálja bevonni a sportolásba. Az újonnan alakult klubról Lénárd Attila alapítóval beszélgettem, aki sportpályafutása alatt birkózóként ért el kiváló eredményeket.
— Sportpályafutásom 1976-ban birkózással kezdtem, amikor még nem állt túl nagy választék a sportolni vágyók rendelkezésére. Nagyon megszerettem ezt a küzdősportot, mely sokat segített az életben, és végigkísérte pályafutásom egészen a mai napig. Eljutottam az országos bajnoki címig, ami az 1970-es évek Jugoszláviájában kimagasló eredménynek számított, hiszen nagyon sok volt a jó sportoló, a válogatottba rendkívül nehéz volt bekerülni. Később sajnos amputálni kellett a lábam, ami egyenlő volt a versenyzői pályafutásom végével. Tovább szerettem volna sportolni, de nem találtam olyan egyesületet, amely mozgássérültekkel foglalkozott. Kipróbáltam a gerelyhajítást, ám megfelelő szakember hiányában ez is abbamaradt. Ebből született meg az ötlet, hogy egy sportklubot kellene alapítani, mellyel magamon és másokon is tudok segíteni. Így jött létre a Vitalis Sport Team, melyet tavaly májusban jegyeztettünk be, a sportszövetségben pedig novemberben regisztráltunk. Foglalkozunk teljesen egészséges, para- és mozgássérült sportolókkal is, emellett az egyesületben szellemi munka, mentális felkészítés is folyik, hiszen tudjuk, hogy a sportban ennek is mekkora szerepe van.
— Mennyien alkotják a tagságot, és milyen sportágak szerepelnek a kínálatban?
— Pillanatnyilag mintegy negyvenen vagyunk, a létszám egy része szabadidő-sportolókból áll, akik nem szeretnének versenyekre járni, viszont nagyon jól érzik magukat közöttünk. Egyik célunk, hogy az emberek értesüljenek arról, hogy nálunk lehetőségük van birkózással, atlétikával, úszással, asztalitenisszel, ülőröplabdával, cselgánccsal, kick-boxszal foglalkozni, hamarosan a vakok és a gyengénlátók számára csörgőlabda-szakosztályt is alapítunk. Több sportágat kínálunk a polgároknak, és a jelentkezések alapján meglátjuk, melyik iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés. Ennek függvényében tudunk jelentkezni az érintett sportági szakszövetségekbe, és a sportolók számára versenyzési lehetőséget nyújtani. Sorainkban vannak 14-15 évesek és 60 évesek is, tehát a korosztály szerinti megoszlás igen színes. Ez is egyik célunk, hogy a fiatalok lássák, hogy idősebb korban is lehet sportolni, hogy olyan példaképeket válasszanak maguknak, akikkel nap mint nap együtt edzhetnek. Nem mindenki szeretne versenyezni, ami egyáltalán nem baj. Mi azokat az embereket is szeretettel fogadjuk, akik mozogni szeretnének, vagy csak egy sétát tennének. Szeretném a mozgássérülteket összehozni az egészséges, ép emberekkel, hogy együtt sportoljanak, segítsék egymást, barátkozzanak. Fontos, hogy létezik egy hely, ahol a mozgássérült személyek is sportolhatnak, felszabadulhatnak, a sporttársadalom aktív szereplőivé válhatnak. Szándékunk kimozdítani őket a négy fal közül, merjék megmutatni magukat, sportoljanak, és ha szeretnének, akkor versenyezhetnek is, de ez természetesen nem kötelező.
— Milyen a klub fogadtatása sportolói körökben?
— Nagyon kezdeti fázisban vagyunk, még az illetékes szövetségek felkeresése van folyamatban. Több szakember nagyon kedvezően fogadott bennünket, és amiben tudnak, támogatnak. A Tiszavirág Kajakklub edzőtermét bármikor használhatjuk, én pedig megpróbálkozom a parakajakkal. A téli felkészülést csinálom, egyelőre jól haladnak az edzések. Szeretnék világkupafutamokon indulni, ha pedig teljesítem a szintidőt, akár egy paralimpia is sikerülhet. Hatalmas támogatást kapunk Fehér Csabától, a Tiszavirág Kajakklub edzőjétől, aki rendkívül segítőkésznek bizonyult. Szegedinszki Igornak, a sportcsarnok koordinátorának köszönhetően a csarnokban egy termet kaptunk, ahol nyugodtan dolgozhatunk. Az edzések beosztása még folyamatban van, az érdeklődéstől függően határozzuk meg, mely sportágak foglalkozásait mikor tartjuk meg. A kajakkal és az atlétikával Fehér Csaba foglalkozik, én a birkózást és a szumót vállaltam magamra, a többi küzdősport edzéseit, mint amilyen a cselgáncs vagy a szambó pedig egy újvidéki fiatal irányítja majd.
— Mikor láthatjuk a klub tagjait különféle versenyeken?
— A versenyek márciusban indulnak, az első viadalokat atlétikában és küzdősportokban tartják. Különösebb elvárásaink nincsenek azokkal szemben, akik elindulnak egy-egy megmérettetésen, csak annyi, hogy szívből küzdjenek, adjanak bele mindent, és akkor az eredmények sem maradnak el. Több lány is csatlakozott hozzánk, akik a kick-box és a birkózás felé kacsintgatnak, de egyre többen fejezik ki szándékukat, hogy megpróbálnák a cselgáncsot, mely Zentán viszonylag ismeretlen sportágnak számít, hiszen a városban nincs cselgáncsklub. Mindenkinek lehetőséget adunk, hogy olyan sportággal foglalkozzon, amilyennel szeretne. Fontos, hogy az egyén válassza ki a számára megfelelő sportágat. Sok esetben a szülő dönt a gyermeke helyett, ami semmiképp sem követendő példa. A 9—11 évesek számára felmérést végzünk, és megállapítjuk, hogy testi adottságaik mely sportra alkalmasak. Ez egy útmutatás számukra, de nem kell feltétlenül azzal a sportággal foglalkozniuk, ha éppen másikhoz van kedvük.
— Vajdaságban mennyi mozgássérültekkel foglalkozó sportklub működik?
— Több ilyen klub is működik, pontos számot nem tudok mondani, annyit azonban igen, hogy Nagykikindán, Kúlán és Újvidéken biztosan működnek mozgássérültekkel foglalkozó egyesületek. Kapcsolatokat próbálunk kiépíteni a hasonló jellegű sportklubokkal, sportszövetségekkel, szeretnénk egyre inkább bekerülni a köztudatba. Az ilyen jellegű klubok tevékenységét nagymértékben meghatározza a pénz, melyből meglátásom szerint a vajdaságiaknak nagyon kevés jut. Belgrádban más a helyzet, ott a kosárlabdára és az asztaliteniszre jut a legtöbb, a többiek a maradékon osztozkodnak. A zentai klubbal kapcsolatban elmondhatom, hogy amit eddig tettem, azt mind önerőből valósítottam meg, újonnan alakult klubnak számítunk, így támogatást még nem kaphatunk.
— Hol lehet elérni benneteket, ha valaki csatlakozni szeretne hozzátok, vagy bármilyen formában támogatna benneteket?
— Jelen vagyunk a legnépszerűbb közösségi oldalon, a Facebookon, ahol telefonszámot is találnak az érdeklődők. Amikor jelentkezik egy sportolni szándékozó, akkor először leülünk és elbeszélgetünk vele. Fontos tudnunk, sportolt-e korábban, mely sportágakhoz felel meg az izomzata, mit szeretne, milyen sport lenne leginkább alkalmas. Szót ejtünk a helyes táplálkozásról, a mentális felkészítésről, az alternatív gyógymódokról — ebben tudok segíteni, hiszen több mint harminc éve ezzel is foglalkozom. Mindenki előtt nyitottak vagyunk, segítőkészen állunk a sportolni vágyók rendelkezésére.
— Terveztek-e bemutatkozni egy nagyobb rendezvény keretében, természetesen miután a járványügyi helyzet mindezt lehetővé teszi?
— Ha bizonyos támogatásokhoz jutok, akkor a zentai sportcsarnokban egy mozgássérült-sportbemutatót tartanánk, ahol az érdeklődők láthatnák és ki is próbálhatnák a birkózást, a kosárlabdát, az ülőröplabdát és a többi sportot. Fontos, hogy az emberek minél gyakrabban találkozzanak a mozgássérültsporttal, ezáltal jobban megismerik és közelebb kerülnek a mozgáskorlátozott emberekhez. Ezzel a bemutatóval szeretném elérni, hogy ezek a személyek is mozduljanak ki otthonukból, ne érezzék hátrányosan magukat, hiszen nagyon sokan vagyunk, akik segíteni szeretnénk nekik — fejezte be a beszélgetést Lénárd Attila, a Vitalis Sport Team mozgássérültekkel foglalkozó sportklub alapítója, vezetője.
Tóth Tibor
(Hét Nap, 2021. március 9.)