Tele önbizalommal

Kicsit talán igazságos is az, hogy a szerbiai kötöttfogású birkózóválogatott Zentán fejezte be a világbajnokságra való felkészülést, hiszen a csapatban három zentai fiatalember van – Nemes Viktor, Frísz Krisztián és Nagy Tamás –, de a többiek, Davor Štefanek, Aleksandar Maksimović, sőt a két honosított, Nikolaj Dobrev és Mihail Kajaia is már otthon érzik magukat ebben az álmos Tisza-parti városkában, ahol ideális körülmények között készülhetnek a nagy versenyekre. Szálláshelyükön, a Royal Szállóban értük most is el őket, miután jó étvággyal fogyasztották az ebédjüket. Mindenki evett, mert a súlyproblémák mára már eltűntek, így mindenki teli önbizalommal várja a mai rajtot.

A rangidős Davor Štefanek egyik utolsó nagy versenyére készül: „Budapest szinte hazai pályának számít, idén mégis különleges lesz, mert a rengeteg itteni szurkolón kívül a szüleim, a feleségem és a kisfiam meg az egész család is a lelátón lesz. Szerbiának jó csapata van, az én feladatom pedig az, hogy megmutassam, amit tudok. Célom természetesen a döntő, de ezt nehéz megjósolni, mert egy ilyen versenyen olimpiai és világbajnokok is kikaphatnak túl korán. Nem érzem a bizonyítási kényszert, de azért jó lenne érmet szerezni. Tavaly május óta csak a Mediterrán Játékokon léptem fel, úgyhogy az erőt és a kondíciót kellett visszaállítani, mert a tudást azt nem lehet elveszíteni. Mint említettem, Szerbia a legjobb felállításában utazik el, s akár öten is éremesélyesek lehetünk. Az a fontos, hogy 150 százalékban adjunk ki magunkból mindent, s örülök, hogy ez a világbajnokság pont Budapesten van, mert ez lehet az utolsó vagy az utolsó előtti ilyen versenyem, hiszen közeleg a pályafutásom vége.”

Nemes Viktor már évek óta a 77 kg-os súlycsoport élmezőnyében van, amit a tavalyi világbajnoki címmel koronázott meg: „Olyat hallottam, hogy valami kiemelési rendszert alkalmaznak, csakúgy mint a cselgáncsban. Pontosan nem ismerem az egészet, de nem is törődök vele, mert ahhoz, hogy ismét a dobogó legmagasabb fokára álljak fel, mindenkit meg kell verni. Ami a felkészülést illeti, ez is olyan volt, mint a többi. Hosszú folyamat ez, már évek óta benne vagyunk. Jól érzem magam, megvan az erőm, a súlyommal nincs gond, nem fáj semmim, így bizakodva tekintek Budapest felé. A legutóbbi beszélgetésünk óta sokat dolgoztunk a parterre-helyzeteken, szerintem sokat javultam, de azért mindig mindenen lehet még javítani. Ez egy olyan sport, hogy az nyer, aki kevesebbet hibázik. Tisztában vagyok azzal, hogy rengetegen érkeznek majd egész Vajdaságból, így Zentáról is, s jó dolog ez, de őszintén szólva a szőnyegen nem érzékelem a szurkolást, mert minden porcikámmal a meccsre összpontosítok.”

Frísz Krisztián a tavalyi Európa-bajnoki címe óta nem volt ilyen nagy versenyen: „Nem versenyeztem már több mint egy éve, de a közelmúltban lezajlott romániai versenyen elég jól mert a birkózás, s ez adott lökést hozzá, hogy még ezen a világbajnokságon fellépjek. Az egész felkészülés, így a tatai edzőtáborozás sem volt könnyű, de muszáj ezt bírni. Megszoktuk már ezt a fajta terhelést, s nem volt gond. A mezőny ismert, s az is, hogy 60 kg-ban akár tízen is feljuthatnak a csúcsra. Minden a sorsolástól függ.”

Laták István

(Magyar Szó, 2018. 10. 25.)