Az évek során oda jutottunk, hogy Zenta város ünnepe, a városnapok lett a kedvenc „rendezvényem” az egész világon. Hosszú út vezetett idáig, de mára szeptember 11. nekem nem az amerikai történelem egyik legtragikusabb dátuma, hanem a világ legcsodálatosabb szülinapja. Ehhez az alkalomhoz kapcsolódik is egy anekdota, melyet kedves ismerősöm révén az első sorból követhettem végig.
Történt ugyanis, hogy mi, zentaiak rövid időn belül a város 500. és 800. évfordulóját is átélhettük. Egy mámoros estén épp a nyolcszázadikra készültünk, amikor a kedves ismerős értetlenkedve fogadta a dolgot:
– 800? De pár éve még csak 500 volt! – hangzott el az ominózus vigalom során.
Nos, itt még akár ilyen is előfordulhat. A valóság természetesen nem ilyen kacifántos, és senki sem beszélt hülyeségeket, csupán két külön dátumról van szó. 1216 – az első írásos említés Zyntharew néven; 1506 – Zenta szabad királyi városi rangot kap. Tavaly egy újabb évfordulót ünnepeltünk: 320 éve zajlott a csata, amely megfékezte a törököket, pont ebben a városban. A számok mögött programok és élmények bújnak meg. Volt itt Paddy and The Rats és saját bejáratú rockopera, kincskeresés és tájfutás a Népkertben, fáklyás felvonulás és tűzijátékok sorozata.
Ami számomra mégis a legkülönlegesebb, az a 2016-os Rúzsa Magdi-koncert volt, mert két sör után épp akkor futott utánam valaki. Az illem és az udvarlás szabályai szerint ennek pont fordítva kellett volna történnie, de hát a mai világban már semmi sem az igazi. Minden a nagyjából előre elképzelt forgatókönyv szerint zajlott, s a Tisza-parton, szeptember 11-én egy újabb évfordulót jegyezhettem fel magamnak. Hálát adok a sorsnak és Rúzsa Magdinak ezért a találkozásért, annak pedig különösen örülök, hogy ilyen jól és könnyen megjegyezhető dátumra esett a szerencse. Így legalább sohasem felejtem el, mikor kell ajándékot venni.
Fehér Miklós
(Fotó: Herédi Krisztián)