Nem vagyok túlzottan szentimentális ember, de akadnak az évnek olyan időszakai, amikor kicsit meglágyul a szívem, s különös érzés hatja át egész valómat. A Zentához kapcsolódó programok, fesztiválok mind-mind ilyen alkalmak, a vallási ünnepek közül pedig egyértelműen a karácsony az, amely a leginkább hatással van rám – nem csak a mézes pálinka miatt.
Az az igazság, hogy számomra minden nap ugyanolyannak indul, nem szoktam különbséget tenni egy névnap, egy szülinap, vagy éppen egy teljesen „átlagos” nap között. Éppen ezért a decembernek is úgy vágtam neki, hogy teszem a dolgom, lesz elég elfoglaltságom, aztán majd lesz valami. De már tudom, hogy újra magával ragad a karácsonyi zsongás. Hiszen lesz itt Mikulás-napi kiállítás, karácsonyi készülődés, adventi gyertyagyújtás, Vajdasági Vándormozi és sok-sok vidámság és kacaj. A Karácsonyi Kavalkád és a Nemzetközi Pálinka Fesztivál csak ráadás.
A legfontosabb mégis az, hogy ilyenkor együtt vagyunk. Hazautaznak a külföldön tartózkodók, újra belekóstolnak a „zentaiság” különös ízébe, és tudom, hogy mindenkire hatással lesz az érzés – nem csak a mézes pálinka miatt.