Vásár-képlet

Minden hónap első vasárnapja + Zenta = vásár. Legalábbis P. barátunknak ez a biztos képlet, aki mióta Zentán él (6 éve lehet talán), szerintem soha nem hagyott ki egyetlen vásárt sem. Hihetetlen érzéke van a kacatnak tűnő értékekhez, ami mellé sok-sok türelem is társul. Bevett rutinja, hogy már szombat este tesz egy kört a vásártéren, amikor kezdenek kipakolni az árusok. Felméri a terepet, majd vasárnap reggel 6-7 óra körül kimegy, és délig, egy óráig kinn van. Megy az alkudozás, a barátkozás, a biznisz, és általában mindenki jól jár, mert P. olcsón veszi meg a már (és még) nem használható dolgokat, a felújításra szoruló, de masszív tárgyakat, vagy a kosz alatt rejtőző kincseket, az eladó meg reálisan ad túl a számára már kacattá vált holmin. P. hazaviszi, felújítja, megjavítja, s vagy megtartja, vagy eladja – utóbbi a gyakoribb.

Nem minden hónapban, de azért gyakran fordulunk egyet mi is a férjemmel a vásárban. Körbenézzük a kínált portékát, eszünk egy pljeskavicát, ismerősökkel találkozunk, váltunk néhány szót, mert ilyenkor zsong a zentai vásártér, s mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy parkolót nagyon csak nehezen lehet találni a közelben. Van, hogy vásárolunk, de az is előfordul, hogy csupán a hangulat miatt megyünk ki.