Mindannyiunk életében vannak olyan személyek, akiktől túl korán szakított el bennünket a sors, akiktől nem tudtunk megfelelő módon elbúcsúzni, akiknek a halála komoly űrt hagyott az életünkben. Valamennyien éreztük már azt is, amikor elment egy-egy családtagunk, vagy barátunk, hogy milyen jó lenne, ha vissza tudnánk forgatni az idő kerekét, és el tudnánk neki mondani, mennyire fontos volt számunkra, mennyire hálásak vagyunk neki mindazért, amit kaptunk tőle, vagy egyszerűen csak több időt tudnánk tölteni vele, mielőtt végleg el kell búcsúznunk tőle. Csakhogy erre sajnos nincs lehetőségünk. Ezért kellene nagyobb figyelmet szentelnünk annak, hogy még életükben megbecsüljük azokat, akik fontosak számukra, ne csupán a haláluk után érezzünk késztetést minderre.
A mindennapok mókuskerekében sajnos nem mindig tudunk odafigyelni a környezetünkben élőkre. Rohanunk, kapkodunk, önmagunkat, a saját céljainkat és feladatainkat helyezzük a történések előterébe, a pillanat hevében sokszor mondunk, teszünk olyan dolgokat, amelyekkel mélyen megbántjuk szeretteinket, és esetenként még csak észre sem vesszük ezt. Aztán egyszer csak késő lesz. És bizonyos dolgokon már nem tudunk változtatni, bizonyos mondatainkért, cselekedeteinkért már nem tudunk bocsánatot kérni.
A szakemberek azt mondják, a gyász egy természetes folyamat, amelynek minden stádiumát meg kell élnünk ahhoz, hogy el tudjuk engedni elvesztett szeretteinket. Szerintük akkor vagyunk a megfelelő úton, ha eljutunk addig a pontig, amelynél az elhunyt szeretteinkre való emlékezés során a pozitív emlékek veszik át a fájdalom érzésének helyét, amikor egy-egy családi ebédnél vagy baráti összejövetelnél már pozitív kontextusban tudunk beszélni arról, mit tenne, mit mondana egy adott szituációban, ilyen módon őrizve az emlékét.
Elhunyt szeretteink bennünk élnek tovább. Ezért fontos, hogy emlékezzünk rájuk és tisztelegjünk előttük. Nemcsak mindenszentek ünnepén és halottak napján, amikor virágot viszünk a sírjukra meg gyertyát gyújtunk az emlékükre, hanem az év minden szakában, tegyük ezt akár pislákoló gyertyafényben, akár vakító napsütésben. Ugyanúgy, ahogyan az év minden szakában oda kell figyelnünk arra is, hogy megbecsüljük azokat, akik fontosak számukra. Addig, amíg még nem késő!