Sokadalom volt a mi utcánkban

Szeptember 29., szombat. Reggel 8. Vagy inkább 8.20 (a be nem tervezett elalvással együtt). Sebaj. A kollégák nagy része már sürög-forog. Kávé, elkap a gépszíj. S már érkeznek is a kirakodóvásárosok, a kézművesek, a kisfarsangosok. Megcsap a zsongás szele. Ránézek az órámra: már 10.30 van. Lelkesen kiáltok fel: jaj, hát a központban most kezdődik Bognár Szilvia Titoktok gyermekkoncertje!

Valahogy így indult számomra az idei Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó és Sokadalom. Aztán valamikor dél körül értek le a Népkertbe a koncertet hallgatók a felvonulókkal és az Ispiláng táncegyüttessel meg Virág Gyurival, a műsorvezetővel. Bevonultak, Gyuri felkonferálta az Égvilág zenekar interaktív gyerekműsorát, majd odalépett hozzám, s a fülembe súgta: El nem hiszed, mi történt a pavilonban. Bognár Szilvi teljesen elvarázsolta a gyerekeket, tátott szájjal figyelték a kicsik, a koncert végén meg lerohanták és spontán körbeölelték. Látszott a zenekaron, hogy nem számított rá. Megtörtént a csoda – mosolygott, s mielőtt kimondta volna, hogy kér egy kávét, már mondtam is neki, hogy az infópultban van.

No, de nem csak ez a két gyerekprogram volt azon a szombaton a Sportcsarnokban (a továbbiakban Folkcsarnok). Déltől a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Aranykapu játszóháza várta a gyerekeket számos ügyességi és szórakoztató játékkal. Ezenfelül a gyerekeknek kézműves foglalkozásokat is szerveztünk. Rind Melitta bútorfestést, Lévay Zsófia nemezelést, Bíró Péter és Edit bőrözést, Ózsvár Péter pedig agyagozást tanított nekik. Ebéd után tartottam egy 20 perces pihenőt, és én is megnéztem a kirakodók portékáit. Egyszer csak valaki lerohant, és átölelte a derekam. A szomszéd kisfiú talált meg, az anyukája meg nevetett, s mutatta szappanos kezét, hogy nemezelnek, de addigra a kicsi már hozta is a bőr karkötőjét, mert hát mindent ki kell próbálni. A kirakodóvásárban mesterségbemutatót tartott még Dimény Ibolya gyöngyfűzésből, a Rozetta Kézműves Társaság, Torjai Zita, a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat, illetve az ózdi Művésztanya is elhozta Barkókiállítását. A kora délutáni órákban moldvai, csallóközi és nyírségi táncok oktatásával is vártuk a látogatókat – főként a gyerekeket.

Két-három óra felé csengett a telefonom. Az újvidéki tévések hívtak. Ahogy megérkeztek, Maletaški Kiki rögtön fülöncsípett, mert arra gondolt, elmondhatnám, hogy mi a legérdekesebb a rendezvényen, meg körbevezethetném a stábot:

– De tudod, olyan fiatalosan, lendületesen, ahogy csináljátok is a dolgokat – fogalmazott, én meg elnevettem magam, mondván, itt minden érdekes. A Helyi értékek kisfarsangjánál kezdtük a körutat (egy pálinkával), ahol bemutatkozási lehetőségük volt az egyesületeknek és a települési értéktáraknak. A bácskossuthfalviak, a tóthfaluiak, az egyházaskériek és a topolyaiak jelentkeztek a megmérettetésre. A standjukat saját ízlésük szerint rendezték be helyi jellegzetességekkel (kézimunka, gasztronómiai sajátosságok és más helyi értékek). A legotthonosabb és legleleményesebb standokat díjaztuk. A zsűri tagjai Fehér Viktor néprajzkutató és Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza munkatársa volt. A vándortarisznya idén Tóthfalura, a Fehér Akác Művelődési Egyesülethez került.

Nagyban folyt már a tévés körút alatt a Hencidától Bonchidáig vetélkedő is, amelyre 17 általános iskolás diákokból álló csapat jelentkezett. A vetélkedőn ügyességi feladatok voltak, a játékvezetők felmérték a néprajzi alapismereteket és a találékonyságot is. Az idén – ahogy tavaly is – az első három helyezést az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör csoportjai vihették haza. Az első két csapat jutalma egy-egy táborozási lehetőség 2019 nyarán, a harmadik pedig értékes könyvjutalomban részesült. A vetélkedőt azonban egyetlen gyerek sem hagyta el üres kézzel, ugyanis mindenki kapott kürtőskalácsot.

A megmérettetés után folytatódtak a táncoktatások – immáron nem a gyerekekre, hanem inkább a felnőttekre fókuszálva – a Folkcsarnokban. Bácskai Tisza menti, gömöri, mérai, viski, bukovinai táncok váltották egymást 25-30 percenként. A táncoktatások népszerűek voltak, legalább 60–70 táncos lábú érdeklődő volt a tánctéren folyamatosan, de lehet, hogy több is, nem mindig sikerül jól saccolnom. 

Közben a Folkkocsmában Vas Endre (Pasi) és Nagy Abonyi Szabolcs (Samu) már délelőtt 11-től fogadta a vendégeket. A Duhaj banda és a Csörömpölő zenekar volt a hangulatfelelős egészen fél kettőig. Utána Toldi István mesefa és Nagy Abonyi Szabolcs szórakoztatta a felnőtteket, majd a vajdasági népzenészek ígéretes fiatal generációjának bemutatkozása következett. Zentai, adai, muzslyai, óbecsei és torontálvásárhelyi fiatalok is felléptek. Őket az idősebbek kocsmakoncertjei követték. Fellépett a Délibáb Művelődési Egyesület (Zenta), a Kótyomfitty énekcsoport (Kishegyes), a Pergető tamburazenekar (Ada), a Duhaj banda (Szabadka), Ségercz Ferenc és zenekara (Sepsiszentgyörgy), a Pendergő tamburazenekar (Óbecse), a Véka zenekar (Ada) és a Sarkantyú tamburazenekar (Zenta). Ezután ízelítőt hallhattunk a Fokos zenekar legújabb lemezéről, a Jókedvemben címűről, Csonka Ferenc és zenekara hamarosan megjelenő Katonasors című cédéjéről, valamint a Törökkanizsa község népzenei hagyatéka című lemezről is.

A gálaműsor kis csúszással 20 órakor kezdődött a Folkcsarnokban. A gálát a Fölszállott a páva című műsorból is jól ismert, zentai származású Sőregi Anna és Komáromi Kristóf nyitotta meg. Őket a tordai Kincsünk táncegyüttes követte, majd a 2018-ban Népművészet Mestere díjat kiérdemelt Lele Józsi bácsi citeraszólója következett. Fellépett továbbá a törökbecsei Csalogató tánccsoport és a mérai Kalotaszeg Legénytársulat is. A Folkcsarnokot a Fitos Dezső Társulat Falusi színek című műsora zárta. Az első sorban a kicsi gyerekek annyira beleélték magukat a produkcióba, hogy már majdnem átmásztak a színpadjelölésnek használt összetekert nádon. Az előadás természetesen vastapsot kapott. A gálaműsort körülbelül 7–800-an tekintették meg. De az egész napos program alatt folyamatosan jöttek-mentek az érdeklődők. Ha jól saccolok, lehettünk összesen úgy 2-3 ezren is.

A gálaműsor után a Folkkocsmában folytatódott a mulatozás. A Heveder zenekar adott koncertet, utána pedig hajnalig tartó táncház vette kezdetét, amelyben a Rozsdamaró, a Véka, Ségercz Ferencék, a Heveder és a Pendergő zenekarok húzták a talpalávalót egészen – a program szerint 3.00-ig, de igazság szerint – reggel 4.30-ig.

Szóval tele volt a szívem aznap. Meg a lábam vízzel a nap végére attól a 21 ezer lépéstől, amit letrappoltam reggeltől reggelig. De megérte. Azért egy palatkait még letáncoltunk Gyurival úgy hajnali kettő körül. Ha a fél Fokos zenekar, a fél Heveder zenekar meg a negyed Juhász zenekar muzsikál, akkor nem lehet, hogy mi ne táncoljunk – gondolhatta ezt Pasi magában, amikor belökött bennünket a tánctérre. S milyen jól tette!

Virág Kiss Anita

(Fotók: Szabó Nóra)