Fontos a mentális felkészültség

A kiváló zentai teniszezőt, Györe Lászlót ma már senkinek sem kell bemutatni, hiszen évek óta jelen nemcsak az ország, hanem a világ teniszezőinek élmezőnyében is. Lépésről lépésre tör előre a világranglistán, és azt mondja, ma már  a legjobb húsz közé való bejutást is reális célkitűzésnek tartja. Azt azonban nem tagadja, hogy a sikerhez a fizikai felkészültség mellett a mentális felkészültség is rendkívül fontos.

– Szerencsére már senkinek sem kell téged bemutatni, mert az elmúlt időszak eredményei önmagukért beszélnek. Hat évvel ezelőtt a média felhajtása még számodra is új lehetett, amikor megnyerted azt az Orange Bowlt, amelyen fiatalabb korában Roger Federer is diadalmaskodott. Milyen most visszatekinteni az akkori eredményekre?

– Mindig kellemes érzéseket vált ki belőlem ez a győzelem, a junior éveim egyik legnagyobb sikere volt az Orange Bowl, természetesen a wimbledoni negyeddöntő mellett. Nagyon sokan akkor ismerték meg a nevem, s bár előtte is adtam interjúkat, rengetegen jelentek meg egyszerre a házunknál a tornát követően. Azt hiszem, sikerült jól kezelni a helyzetet, azóta pedig teljesen normálissá vált, hogy lépten-nyomon szerepelek a médiában, de ez egyáltalán nem okoz problémát nekem. Az, hogy most bejutottam a legjobb 100-ba, régi álmom volt, ezért harcoltam éveken keresztül, ezzel pedig egy nagy tehertől is megszabadultam.

– A 2018-as szezon nem indult túl jól számodra, viszont sikerült kilábalnod a gödörből. Döntőt játszottál Csehországban, Milánóban challengert nyertél, de Horvátországban és Svájcban is szépen szerepeltél. Minek köszönhető ez a formajavulás?

– Az idei évem valóban nem indult túl jól, vetekszik a tavalyi, szintén szörnyű rajttal. Áprilisban sérüléssel bajlódtam, egy hónapig nem léptem pályára, de ez időt adott arra, hogy átgondoljam a dolgokat, s „éhesen” tértem vissza. Az elején nagyon örültem annak, hogy játszhatok, egyáltalán nem stresszeltem azon, hogy milyen eredményt érek el. Egyszerűen örültem annak, hogy szaladhatok a pályán, üthetem a labdát, és ismét edzhetek, nem pedig a gyógyterápián vesztegetem az időmet. Ez sokat jelentett akkor, és mindenképpen előnyömre vált a későbbiekben.

– Gstaadban Galović ellen a döntő szett tie-breakjében 1:5-ről jöttél vissza, zsinórban hat pontot nyerve fordítottál. Ezt még a legnagyobb bajnokok is megirigyelnék, rendkívül jó mentális felkészültségre utal a győzelem. Az elmúlt időszakban dolgoztál ezen a szegmensen?

– Tavaly is sok meccset sikerült megfordítanom vesztett helyzetből, és úgy gondolom, hogy az egyéni sportokban, így a teniszben is nagyon fontos a mentális felkészültség. Amikor itthon vagyok, sokat ügyködünk Antal Márti sportpszichológussal azon, hogy fejben is erős tudjak maradni. Több mint négy éve járok hozzá, és valóban rengeteget fejlődtem ezen a téren. Nemcsak fizikailag kell a lehető legjobb állapotban lennem, hanem fejben is. A Galović elleni fordítás ennek köszönhető, hiszen 1:5-nél azon dolgoztam, hogy megnyerjem a szettet, ezzel pedig a meccset is. Egyértelmű, hogy a salak fekszik neked a leginkább, a legjobb eredményeid ezen a borításon éred el. Wimbledonban az általad már többször legyőzött Lorenzitől kaptál ki füvön. Hogyan készülsz a gyorsabb pályákra?

– Folyamatosan azon munkálkodunk, hogy a gyorsabb borításokon is minél jobban teljesítsek. A junior éveim alatt Wimbledonban arattam az egyik legnagyobb sikert, és füvön szerintem elég jól feltalálom magam. A Lorenzitől való vereség inkább a fáradtság számlájára írható, hiszen a milánói challenger döntője után rohantam a reptérre, majd pár órányi alvás és harminc perc edzés után már versenyhelyzetben kellett pályára lépnem. Leginkább szerintem a keményebb borításon kell játékban előrelépnem. Sokat kell még tanulnom, de törekszünk arra, hogy ezeken a tornákon is olyan eredményes lehessek, mint a salakpályásokon.

– Július második felében hivatalossá vált, hogy a US Open főtábláján kezdhetsz, ezzel állandósult a részvételed a Grand Slameken, hiszen zsinórban már a negyediken versenyezhetsz. Melyik lehet az az egy a négy nagy verseny közül, amelyen egy jó sorsolással akár bravúros eredmény is összejöhet?

– Nyilvánvaló, hogy a Roland Garros lett volna a legideálisabb, de sajnos ez idén nem jött össze. Ha jó formában vagyok, bármelyik Grand Slamen összejöhet egy jó szereplés, nem kell már sokat várni az első győzelmekre. Az umagi, a gstaadi és a kitzbüheli tornák után pihenek egy kicsit, majd elkezdem a felkészülést a US Openre. Van elég idő a gyakorlásra, indulok a 250-es Winston Salem-i ATP-tornán is, úgyhogy maximálisan felkészülten utazok a New York-i helyszínre, és bízom abban, hogy akár már most jól teljesítek a legmagasabb szinten.

– Az Orange Bowl megnyerésekor egy magyarországi portálnak úgy nyilatkoztál, az ötéves cél a szerb Davis-kupa-válogatottba bekerülni. Ha most kellene egy újabb ötéves tervet mondanod, mit jósolnál, hol lesz Györe László 2023-ban?

– Öt év múlva? Hát, 28 éves leszek… Szeretném, ha addigra egy top 20-as játékos lennék. Ez egy megvalósítható cél, mindenképpen jó lenne egy, de akár több ATP-tornagyőzelemmel rendelkezni. Az eredményeken kívül a játék szempontjából pedig épp azt kívánom elérni, hogy a salakon kívül a többi, gyorsabb borításon is javuljon a teljesítményem. Az egészen biztos, hogy továbbra is keményen fogok dolgozni azért, hogy ezek a tervek megvalósuljanak.

Fehér Miklós