Gyakran megesik, hogy a barátaim tőlem érdeklődnek, milyen események lesznek Zentán a közeljövőben. Már középiskolás korom óta információs központ voltam, valahogy mindig tudtam, mi zajlik körülöttem. Amióta egyre több a kisgyermekes barátunk, és a férjem is foglalkozik gyerekekkel – Virág György, színész a Zentai Magyar Kamaraszínházban, s gyerekelőadása van, illetve diákszínjátszókat is vezet –, azóta egyre többet foglalkoztat az is, milyen gyermekprogramok vannak Zentán.
Aktív a Baba-Mama Klub, szezonális bababörzéket tartanak, többalkalmas szülésfelkészítőt szerveznek, gyakran tart Varga Imola Kerekítő-foglalkozást a legkisebbeknek, sőt még baba-mama jógára is lehet járni. A Zentai Magyar Kamaraszínház repertoárján minden évben van gyerekelőadás (a tavalyi évadban három is), a Városi Könyvtár könyvtár-pedagógiai foglalkozásokat tart az általános iskolásoknak évente több alkalommal, aztán a nyáron volt napközis Hatetudnád Népművészeti Tábor bölcsiseknek és kisiskolásoknak, amit nagyon szerettek a gyerekek – minderről majd bővebben is beszámolok egy másik alkalommal.
Aztán megláttam a városnapi programokat is, már szeptember 8-án megindultak a Kölyökkuckóban – jé, új hely Zentán –, és a 9-e, a vasárnap teljes egészében a gyerekeké volt. Jött a Szabadkai Gyermekszínház, két előadást is hozott, egyet a pelusosoknak, egyet a nagyobbacskáknak. Játszott Virág Gyuri, s ahhoz képest, hogy hatodszor vagy hetedszer játszotta Zentán az előadást, most is (több mint) telt ház, azaz körülbelül 90 néző előtt játszott a kamarateremben. S mesét hozott a zentai Dárika bábcsoport is. Aztán eszembe jut, mennyire fontos a mese, a csoda. Hogy a jó végül elnyeri a jutalmát, hogy az adott szót meg kell tartani, hogy merjünk elindulni a hamuban sült pogácsával, hogy a sárkányok is megszelídülhetnek. De hogy visszatérjek, voltak kézműves-foglalkozások is, arcfestés, lufihajtogatás, környezetismereti vetélkedő, autentikus fakörhinta, bébitotyogó és még gyermekkoncert is. Nem lehetnék gyerek megint?
Ez történt szeptember elején. Szeptember végén, 29-én a Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó és Sokadalmon folytatódott a buli a szabadkai Népkör Aranykapu játszóházával, népi kézműves-foglalkozásokkal (nemezeléssel, bőrözéssel, bútorfestéssel, szövéssel stb.), a budapesti Bognár Szilvia Titoktok c. gyermekkoncertjével meg az Égvilág zenekarral, akik interaktív gyermekműsort adtak. Több tájegység magyar néptáncát is kipróbálhatták a gyerekek. A mozgás, a hagyományok, a népi játékok készség- és identitásfejlesztő hatása vitathatatlan. A dal, a játék, a mozgás összefonódik, nagy segítséget jelent az anyanyelvi kultúra és az alkotókészség alakításában is. És még mennyi mindenre gyakorol jótékony hatást…
Meg hát nem szabad elfelejteni azt, hogy Zentának van egy egész gyermekfesztiválja, a Mosolytenger, amely olyannyira népszerű, hogy megmozgatja egész Vajdaságot, és jövőre ünnepli a 10. születésnapját. És tudjátok, hány játszóház van Zentán? Én is meglepődtem, milyen sok… Valószínűleg számos dolgot hagytam most ki. De, ahogy mondtam, ami késik, nem múlik!
Már csak azt sajnálom, hogy nekem még nincs gyerekem. Na de ami késik, nem múlik. Ha lesz, az már biztos, hogy a legtöbb gyerekprogramra cipelni fogom magammal.
Virág Kiss Anita