Az újvidéki Természettudományi-Matematikai Karon folytatott tanulmányaim során sokszor hazavágytam, mert kerestem valamit. Negyedévesen költöztem be az Európa Kollégiumba, ahol rájöttem, mi volt az, amit kerestem. Azt a családias hangulatot, amelyet a szülőfalum, Kevi nyújtott számomra. A kollégiumtól szerencsére megkaptam. Nemcsak ezt, hanem sok minden mást is. Megtanított egyebek mellett arra is, mi az a nemzeti öntudat. Maga a szó persze már korábban is sokszor végigfutott az agyamon, de azt hiszem, akkoriban még nem értettem a lényegét, és sok más fiatalhoz hasonlóan talán nem is akartam különösebben foglalkozni vele. Ez a hozzáállásom azonban a kollégiumban eltöltött idő alatt száznyolcvan fokos fordulatot vett, újvidéki oktatómnak köszönhetően, aki megértette velem, mit is jelent valójában a nemzeti öntudat. Elkezdtem néptáncolni, majd egyre mélyebben beleástam magam a magyar hagyományokba és érzelmi világba. Ma már lassan két éve oktatok egy fiatal csoportot szülőfalumban, Keviben, ahol emellett egy amatőr színtársulatot is vezetek. Mindig is itthon akartam maradni, és Zenta község lakosaként nemcsak látni, hanem másokkal is láttatni azokat a pozitívumokat, amelyek körülvesznek bennünket. A célom az, hogy megpróbáljak rávilágítani a környezetemben fellelhető előremutató törekvésekre és a közösségem mindennapjait meghatározó örömteli pillanatokra.