Helyükre kerülnek a sípok

A zentai Jézus Szíve-templomban 2012-ben felépített orgona egy román–szerb IPA-projektnek köszönhetően teljesen megújul. Ennek a projektnek a részeként esett át olyan nagy átalakításon maga a templom is az elmúlt fél évben, és ennek köszönhetően újul meg az orgona is. A gyergyószentmiklósi orgonaépítő mester, Bartis Szabolcs és munkatársai már napok óta Zentán tartózkodnak, és építik be az előre legyártott orgonaelemeket, még jobb minőségűvé, jobban szólóvá, az igényeknek még inkább megfelelővé varázsolva a hangszert.

Az orgonát 2012-ben Feldbachból kapta ajándékba a Jézus Szíve-templom, és akkor építették szinte újjá, akadtak azonban hiányosságai, amelyek miatt korlátozott volt azoknak a koncerteknek, hangfelvételek készítésének a száma, amelyek egyébként adottak lennének. Borbély Zoltán orgonaművész és a körülötte tevékenykedő kiváló csapat révén felpezsdült az élet a Jézus Szíve-templomban, de korlátok között mozogtak a nem teljesen megfelelő orgona miatt. Az IPA-projekt azonban meghozta a megoldást, és nemcsak a templom esett át nagy átalakításon, hanem az orgona felújítására is jutott pénz.

A felújítást elvállaló gyergyószentmiklósi Vox Humana orgonaépítő és orgonaalkatrészt gyártó kft. Bartis Szabolcs orgonaépítő mesterrel az élen tehát múlt csütörtökön megérkezett Zentára, és az előre elkészített alkatrészeket beszerelik, felállítják, a helyükre teszik, vagyis kibővítik az orgonát.

A mester elmondta, hogy ennél az orgonánál az volt a probléma, hogy a nagyon nagyszámú regiszternek nem volt alapja, és nem hallatszottak ki a pedálregiszterek rendesen, most ezt oldják meg.

– A torony egyik részébe a redőnyművet, a másikba a pedálművet építették, és abból a kicsi elzárt részből, ahová a pedálművet tették, a sípok nem tudtak kiszólni. A sípokat most onnan kiköltöztettük a fő karzatra, a nagy orgona mellé, hogy ki tudjanak szólni, és legyen egy rendes pedálalaphangja az orgonának. Ez nem ment egyszerűen. Először úgy gondoltam, hogy ezt talán lehetetlenség így megcsinálni, ugyanis egy kész orgonához, kész koncepcióhoz, kész orgonaszekrényhez nem lehet így hozzáépíteni, úgyhogy nem kis fejtörést okozott megtalálni a megoldást. Kétszer is eljöttünk Zentára, lemértük a helyet, feltérképeztünk mindent, és néhányszor újraterveztük a dolgokat, de végül megtaláltuk azt a megoldást, amelynél a nagy sípok beférnek a meglévő helyre, és még a hangoláshoz is marad tér. Arra törekedtünk, hogy az orgonaszekrény egységét ne törjük meg, semmit ne vegyünk ki belőle, hanem úgy tegyünk hozzá, hogy beleolvadjon a koncepcióba. Így az orgonaszekrényt kibővítjük, és a folytatásában következnek azok a sípsorok, amelyek a legkevésbé hallatszottak a régi megépítésben. Most kezdjük hallani a hangokat mi is, hogy mi hogyan szól. Kérdezgetjük Borbély Zoltánt, hogy korábban szóltak-e ennyire a sípok, mert ezek ugye már használt sípok, és egyszer már valahová be voltak építve. Amikor egy orgonaépítő használt sípokat kell, hogy beépítsen új orgonába, akkor már korlátok között dolgozik, hiszen egy sípsor, amely már intonálva, hangolva volt, ott egy darabig még lehet a hangerővel és a hangszínnel játszani, de korlátozottan. Itt is az a helyzet, hogy ezek használt sípok a feldbachi orgonából meg a már Zentán felépített orgonából, és ezeket egy darabig lehet hangosítani és intonálni, de a már meglévő paraméterek között, ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz jó hangzása, sőt reményeink szerint nagyon jó orgona lesz – hangsúlyozta Bartis Szabolcs.

– A kibővítéshez a régi sípokat használtuk fel, és mindössze két trombitasípot készítettünk, mert hiányzott két hang, vagyis mi szerkezetileg építettük teljesen újjá az orgonát. Az előző szerkezetben egy egységes láda volt, a hangjegyek kromatikusan következtek, és ahhoz, hogy elférjen a karzaton, szét kellett osztanunk a sípokat c és cisz oldalra, vagyis az orgona két karzatára tettük a sípokat. Ez adta meg azt a lehetőséget, hogy elférjen a karzaton a pedálmű. A sípokat el kellett vinnünk a műhelyünkbe, mert az IPA-projekt zárása miatt annyira szűkös volt az idő, hogy csak így fértünk bele. Így voltunk a leghatékonyabbak, mert így itt a helyszínen kevesebb a munkánk. A két szélládát mi már Gyergyószentmiklóson a műhelyben felállítottuk és készre építettük, itt csak összerakjuk, és itt oldjuk meg, hogy az orgonaszekrényből kétoldalt csatlakoztassuk a szélládákra a levegőt. Az orgonaszekrényt ugyancsak otthon készítettük el, itt csak lefestettük – magyarázta az orgonaépítő.

A mesterek tehát egy hete érkeztek meg Zentára, akkor kezdték meg a hozzáépítést, és várhatóan a hét végére be is fejezik a munkát.

– Ahogy pakoljuk be a sípokat, sípsoronként hangoljuk őket. A szekrénypótlásokat kell még beszerelnünk, és a legnagyobb pedálsípok vannak még hátra, amelyeket a műhelyben egyszer már a helyükre tettünk, úgyhogy nagyjából háromnapos munka vár még ránk. Öten jöttünk most ide Zentára, mert ezt a munkát csak így lehet végezni, csapatban. Velünk van Bodor László, a cégtársam, Balázs Gáspár Emil intonálósegéd, Incze Róbert főtechnikai szerelő és Mihály Deák Csaba elektronikai szakember – tette hozzá Bartis Szabolcs.

Homolya Horváth Ágnes

(Magyar Szó, 2018. december 6.)