Kiállításmegnyitó forralt borral, népmesével és műfaji sokszínűséggel

A Hagyományok Háza vajdasági hálózata a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel közösen október 26–27-én szervezte meg az első Magyarországon kívüli népi iparművészeti tárgyak zsűrizését, amelyre 34 vajdasági alkotó jelentkezett összesen 120 alkotással. A népművészeti zsűri tagjai Mónus Béla, Hadikfalvi Andrea, V. Szathmári Ibolya, Nagy Gyöngyi és Jókainé Gombosi Beatrix voltak.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában ma este nyílt meg az a kiállítás, amely a zsűrizésén minősítést nyert tárgyakat mutatja be. A kiállításon tehát csak azok a tárgyak láthatók, amelyek rendelkeznek zsűriszámmal.

Vázsonyi Csilla, a VMMI munkatársa elmondta, nagy örömükre szolgál, hogy vannak olyan alkotók, akik ez alkalommal szerezték meg a népi iparművész címhez még hiányzó zsűriszámaikat, valamint annak is, hogy sokan éppen most indultak el ezen az úton.

A kiállítás-megnyitón Gondi Martina, a VMMI igazgatónője köszöntőjét követően Vázsonyi Csilla foglalta össze a zsűrizés tapasztalatait, valamint dr. V. Szathmári Ibolya néprajzkutató, a zsűri egyik tagjának összegzését tolmácsolta.

 „A zsűrizés, azaz a szakmai megmérettetés több szempontból is nagyon fontos dolog. Fontos egyrészről az alkotó számára a tekintetben, hogy visszajelzést kap arra vonatkozóan, hogy mindaz, amit csinál, szakmailag elfogadható-e, jó-e.  Visszajelzést kap arra vonatkozóan is, hogy mi az, amit nem jól csinál, mi az, amin változtatnia szükséges a jövőre vonatkozóan. A zsűrizés másrészt fontos a zsűrizést végző szakemberek számára is, hiszen képet kapnak arról, hogy az egy-egy térségben alkotó kézművesek milyen színvonalon művelik választott alkotói tevékenységüket, kirajzolódnak azok a pontok is, hol van szükség szakmai segítségre ahhoz, hogy egyre több, jó minősítésű alkotás születhessen.

A beérkezett anyagot a műfaji sokszínűség jellemzi – vonatkozik ez a így a kiállítás anyagára is (a szerk.). 15 alkotói műfajban érkeztek be alkotások, legnagyobb számban a textíliák területéről, közülük is a hímzések, a szőttesek és a nemezmunkák köréből, de képviseltetve vannak a csipke- és viseletkészítők is. A többi alkotói terület általában néhány képviselőt sorakoztat fel, ezek voltak: a mézeskalácsosság, a gyöngyfűzés, a tojásfestés, a hangszerkészítés, a fazekasság, a kosárfonás, a gyermekjáték készítés – ezek a kiállításban is láthatók, illetve volt még a papucskészítés és a pásztorművészeti tárgykészítés is, ezek viszont nem képezik a kiállítás anyagát (a szerk.).

A zsűrizésre beérkezett anyagok többsége a térség hagyományos kézművességét tekintette kiinduló forrásnak saját alkotása létrehozásánál. Ugyanakkor voltak olyan alkotások is, melyek más tájegységek jellegzetességeit éltetik tovább, mint pl. teszi ezt a gyimesi motívumkincset továbbéltető írott tojás kollekció is. Jó volt látni azt, hogy a tárgyak hagyományos felhasználási és alkalmazási lehetőségein túl egyre több olyan alkotás születik, melyek mai, korszerű életvitelünkhöz illeszkednek, mai elvárasainkhoz, igényeinkhez igazodnak. Ezt tapasztalhattuk pl. a viseletkészítők munkái körében, de tetten érhettük egy nagyon ősi csipketechnika, a fonott csipke korszerű alkalmazásában is. De említhetnénk példát a fazekasság területéről is, ahol a sütő- és főző edények egyedi megformálásával ma is kiválóan használható alkotások születtek. Egyszerű és nagyon ötletes az az esztergált fajáték- együttes is, ami esztétikus megjelenítésével és strapabírásával nagy népszerűséget válthat ki.”

Az eseményen kiosztották a zsűrizésen készült hivatalos jegyzőkönyveket az alkotóknak. A megnyitót Nagy Abonyi Szabolcs népmesemondása tette igazán vidámmá, de forralt bort és teat is lehetett fogyasztani, aminek azt hiszem, mindenki örült, hiszen a tél „in medias res” jött idén.

A kiállítás december elejéig lesz látogatható a VMMI-ben, utána további helyszínekre utazik: Szenttamásra és Topolyára már biztosan, de más településekre is szívesen elviszik a szervezők.