A Karriertervező másik oldalán

Néhány évvel ezelőtt nekem is nagy fejtörést jelentett, hogy a gimnázium befejezése után hol is folytassam tovább a tanulmányaimat. A hol? kérdés előtt azonban még arra is választ kellett adni, hogy mit? Egyáltalán nem könnyű az embernek 18-19 éves korában döntenie arról, hogy minek szeretné szentelni az életét. És mi van, ha nem sikerül egyből megtalálni a szakmák „Nagy Ő-jét”? Nos, a tegnap este rendezett beszélgetésen kiderült: akkor sem kell csüggedni, ha akadályba ütközünk. Amikor többedmagammal kinn ültem a népes hallgatóság előtt, én is legalább olyan kíváncsisággal és érdeklődéssel figyeltem Lengyel István, Lengyel Zsófia és Pozsgai Zsófia történeteit, mint ahogyan – remélhetőleg – ők és a végzős középsulisok az enyémeket. A Karriertervező című sorozat harmadik állomásának nagy tanulsága az volt, hogy bár időnként elfáradhatunk, nem szabad feladnunk, ám csak azzal érdemes foglalkoznunk, amit igazán szeretünk.

Ahogy a kényelmes fotelben ültem a BeeHome Közösségi Házban, azon agyaltam, hogy milyen jól jött volna nekem is egy-két jótanács annak idején, akár egyetemistáktól, akár már befutott vállalkozóktól, hiszen a negyedik év végén számtalan dolgot kell mérlegelni a diákoknak. Remélhetőleg mi valamelyest segítettük a pályaválasztás előtt állóknak, és néhány stabil támpont alapján már könnyebben döntenek ők is. Hajrá!