Želite li još nešto?

Nem mostani történet következik, de a nyárutón tapasztalt sztori mégis megér egy misét. Valamikor augusztus közepén Fésüs Irén és az ő székesfehérvári röplabdás lányai Zentán edzőtáboroztak. Ekkor interjú is készült a legendás trénerrel, ám ez a rege most nem róla, hanem a tehetséges sportolókról, a kereskedőről és egy kedves öreg bácsiról szól. A röpisek épp a szupermarketben vásároltak, a sorban állásnál azonban gyorsan nyelvi akadályokba ütköztek: ők nem tudtak szerbül, a kasszás néni pedig magyarul. Az összeg kifizetése még csak-csak működött a kijelzőnek hála, de a kuponok kiosztása és a „Želite li još nešto?” megválaszolása már akadályba ütközött. Ekkor lépett közbe a mese harmadik szereplője. Az idős bácsi mosolyogva segítette az egyik és a másik felet is, így a hirtelen kialakult multikulti közegben a „köszönöm” és „hvala” egyaránt elhangzott. Amikor jómagam sorra kerültem, már tudtam, hogy a lányok Magyarországról érkeztek, az áru átvétele után pedig azzal is tisztában voltam, hogy a kereskedő tanulja édes, ékes apanyelvünket. Csak azt bánom, hogy én nem egy „Thank you, good bye”-jal sétáltam el.