Sárga vasárnap

Söpröget. Sárgásan hullik lefelé. Lépteim alatt hallom az apró levelek törésének hangját. Óvatosan öltözködik, fokozatosan vedlik át a sárgás, bíboros, barnás színkombinációjába. Tudjátok, mint amikor a nap halad lefelé, és a színei kezdenek egyenlővé válni a tájjal és annak árnyalataival. Gyönyörű! A kedvenc évszakom!

Vasárnap van, a házból kilépve pillanatok alatt az iskolaközpontnál vagyok, igyekszem minél gyorsabban odaérni Dudáshoz. Majdnem elkések, ám amikor meglátom a lassan nyúló tömeget, megnyugszom: mások sem sietnek, tudják, van idejük. Elkezdődik. Szebbnél szebb, biztatóbbnál biztatóbb gondolatok, versek. A kórus különleges átdolgozása. S a felismerés, hogy az egyik taggal korábban már dolgoztam is együtt, azt viszont sosem említette, hogy ilyen csodálatos hangja van.

Kicsit várok, hogy oszoljon a tömeg, majd Dudás bá’ mellé ülök. Ő meg pont rám néz. Markáns, úriemberes a tekintete. Látom benne, mennyire örülne, ha tudná, milyen fontos nekünk.

Láttátok, mit tart a kezében? Ha nem, mindenképpen nézzétek meg! Érdekes, ötletes!