Blogindító

Sokat vívódtam azon, hogy milyen stílusban kezdjem el a blogomat. Ha túlságosan szépen és kimérten fogalmazok meg mindent, akkor később, ha csak egy-egy kósza, gyors gondolatom támad, ami olyan gyors, hogy leírni is alig tudom, nem hogy szépen megfogalmazzam, akármilyen értékesek is lesznek azok a gondolatok, elenyésznek a többi között. Aztán mégis úgy döntöttem, ez legyen inkább a jövő problémája, hiszen most ráérek.

A reggelem hasonló volt a többihez, a redőnyön nemigen szűrődött be fény, mert a barátom este gondosan leengedte, figyelve arra, nehogy legyen rajta rés, mondván őt az reggel zavarja. Ez már rutin nálunk, ő este gondosan leengedi, én pedig reggel azzal a lendülettel felhúzom, mert nekem kell a fény ahhoz, hogy felébredjek. Vannak még ilyen dolgaink. Én például mindig veszek virágot a vázába, mert szerintem feldobja a lakást, ő viszont mindig kidobja, ha már kezd hervadni. Engem az sem zavar. Igazi szimbiózisban élünk így együtt.

Most, amikor hazajöttem az egyetemről, minden könyvemet és füzetemet magammal hoztam, mondván, a hosszú hétvégén majd annyit tanulok, hogy az szinte elképzelhetetlen. Végül is a semmit elég nehéz elképzelni, úgyhogy fogalmilag eleget tettem az ígéretemnek. Furcsa, de ahogy Zentára érek, mindig annyi érdekes és kevésbé érdekes, a tanulásnál azonban mégiscsak érdekesebb dolog jut eszembe, hogy az minden szabadidőmet kitölti. A mostani szünet eredményeképp átrendeztem a lakást. Már nem először. Felfrissítettem a ruhatáramat. Kitakarítottam minden kis zegzugot. Voltam koncerten és szoboravatón. Valamint kinéztük a barátommal az Amerikai fater című animációs sorozatot. Emellett vettem a piacon – Bimbónál – disznótököt faragni, és azt is megtudtam, hogy dinkatöknek is nevezik. Nem tulajdonítok különösebben nagy jelentőséget a Halloweennek, de mivel szeretek kreatívkodni és alkotni valamit, faragtam egy töklámpást.

Jaj, igen, a blogindító. Most főleg arról szerettem volna írni, hogy ezután miről szeretnék írni, és talán azért is tereltem el ennyire a témát, mert nehéz kategorizálni a gondolataimat. De összesítve: ha kíváncsi vagy, hogy milyen egyetemistának lenni egy nagyvárosban és háziasszonynak egy kisvárosban, akkor jó helyen jársz!