Állóvizet Zentának!
Egyedüli vajdasági magyarként vett részt Gere Katalin a június végén Poznańban zajló junior- és U23-as kajak-kenu Eb-n, ahol két számban is indult, és ha a legfiatalabb juniorokat külön díjaznák, dobogós lett volna. Mint Fehér Csaba, a zentai klubot és versenyzőinek útját több mint tíz éve egyengető edző rámutatott, a helyi fiatal tehetségek annak ellenére tudják megállni a helyüket nemzetközi szinten, hogy Zentán nincs lehetőség versenykörülmények megteremtésére – azon dolgozik viszont, hogy ez hamarosan változzon.
esben is kivívta az indulás jogát.– A szerbiai kupa helyett ezúttal egy külön szétlövésjellegű versenyen dőlt el a kvalifikáció, amit megnyertem, így bekerültem a négyes csapatba, és egyéniben is én indulhattam – kezdte Gere Kata, aki egyesben a B döntő második helyéig jutott, vagyis összességében a tizenegyedik legjobb lett. – A 2005-ben születettek közül viszont csak egy olasz lány előzött meg. Úgy éreztem, hogy a három egyéni futamom közül az utolsó sikerült legjobban, még ha a leggyorsabb időt nem is ott értem el. Az sem okozott gondot, hogy a két döntőm egy órán belül rajtolt, megkönnyebbülten jöttem le a vízről. Most az a cél, hogy ezt építsük tovább, és lemenjek végre két perc alá – mondta annak fényében, hogy Poznańban csak 66 ezredmásodperccel marad el ettől az áttöréstől.
Mivel a négyes a torna előtt állt össze, csak néhány napot tölthettek közös gyakorlással a lányok. A Bacelj, Pešić, Gere, Stanojev kvartett végül így is bejutott a döntőbe, ott viszont technikai okokból nem jött össze a jó eredmény.
– Előzőleg azt beszéltük Csabával, hogy a négyesre fókuszálunk, és az egyest tapasztalatszerzésre használom, végül mégis utóbbi sikerült jobban. Nálunk két 16 éves is került a csapatba, a mezőny többségét azonban 17-18 évesek alkották, így biztosan voltak nálunk összeszokottabb négyesek is – mutatott rá Kata.
A 2020-as évet nehéz volt átvészelni, a tavaszi bezárások alatt Fehér Csaba otthon végezhető feladatokkal igyekezett motiválni és valamennyire edzésben tartani a sportolóit. Az őszi országos és vajdasági összevont bajnokságot azért így is megrendezték, ahol a legfiatalabbak, a kadétok között a zentai klub lett Szerbia legjobbja (ebben rendszeresen az élmezőny tagjai), de minden korosztályt összevetve is a negyedik helyen zártak.
Lelkesítőek ugyan ezek a sikerek, és komoly visszaigazolást jelentenek az eddig elvégzett munka minőségéről, ám a zentaiak olyan hendikeppel indulnak minden versenyre, amiről viszonylag kevés szó esik a nyilvánosságban. Csaba azonban eltökélt abban, hogy ezen változtasson: a Tisza közelsége ugyan elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a kajaksport felfejlődjön Zentán, ám a klub és a tagjai által képviselt szinten ez már kevés.
– A nemzetközi versenyeket épített, állóvizes pályán rendezik, így azok, akik ilyen körülmények között készülhetnek, egy lépéssel mindig előrébb járnak, nekik már nem kell időt szánniuk arra, hogy megszokják a vizet – magyarázta Kata. – Állóvízben könnyebb megakasztani a lapátot, ezáltal gördülékenyebben halad a hajó.
A folyó szeszélyessége miatt az edzéskörülmények olykor annyira tarthatatlanok, hogy az edző is nehezen tudja palástolni érzéseit.
– A Tisza nagyon szép dolog, de idén februártól június közepéig mégis utáltuk, és ez minden évben így megy. Folyamatosan áradt, örvényes volt, hozta a törmeléket, és nincs alternatívánk hova menekülni ezek elől – bosszankodott Csaba. – E négy hónap során én is nehezen tudtam pozitív maradni, olykor már szinte undorral szálltam be a motoros hajóba az edzések során, mert tudtam, hogy nem vagyok képes megoldani a problémát és megállítani a Tiszát. Ennek az eredményekben is megvan a nyoma: idén több versenyzőnk is csak egy hajszállal csúszott le arról, hogy bekerüljön a válogatottba, és ez azon múlt, hogy nem érezték megfelelően a vizet. A legkisebbek felkészüléséhez még jó a Tisza, de amikor valaki már az országos mezőny elejéhez közelít, akkor ez hatalmas hátrány, az egyhetes palánkai edzőtábor itt már nem elég. Olyan ez, mint amikor az atlétikában a világon használt mondóborítás helyett valaki még mindig salakon vagy homokon fut, vagy mintha a kézilabdázók a fedett csarnok helyett szabadtéren, az aszfalton készülnének. Nem lehetetlen megoldani, de közel sem ideális.
Az edző elmondta, Szerbiában minden komoly klubnak rendelkezésére áll legalább egy kis búvóhely, ahol nem zavarja a sportolókat a sodrás. A zentaiak legközelebb Szanádnál találnak ilyet, ahol a Tisza a meanderben kettéválik, és megkerül még egy kis szigetet is.
– Az ott szinte állóvíz, sekély, és körbe lehet evezni. Tökéletes körülmények, csak egy gond van vele: 6 kilométerre található tőlünk, így egész odáig föl kell evezni, hogy megkezdjük az edzést. Ha 4 kilométerrel közelebb feküdne, akkor ez még megvalósítható is lenne.
Csabánál idén telt be a pohár, és eldöntötte, minden szálat megmozgat majd annak érdekében, hogy rövid időn belül az ő tanítványai is megfelelő feltételek mellett készülhessenek, azaz létesüljön Zentán vagy közvetlen közelében egy 1000 méter hosszú, 20-30 méter széles és legalább 2-3 méter mély állóvíz, amit az üdülők és a horgászok mellett ők is használhatnának. Bár merész és költséges tervnek tűnik, az edző fejében már formálódik a terv.
– Pályázati forrásokat keresünk, és már találkoztunk olyan képviselőkkel, akik nyitottak lehetnek erre. Az engedélyeztetést is meg kell oldanunk, de van a környéken erre alkalmas rész, nem feltétlenül kell nekünk olyan épített pálya, mint a Maty-ér. Eldöntöttem, minden fórumot kihasználok majd, hogy nyomatékosítsam ezen igényünket. Ha kell, saját kézzel fogjuk kiásni, és teleköpködjük vagy telepisiljük, hogy legyen benne víz! – színezte ki gondolatmenetét fantáziadús fiatal tanítványa segítségével az edző.
A javuló tréninglehetőségek pedig nemcsak a fiatalok jobb kiképzését, hanem megtartását is segítené. Persze minden sportban természetes folyamat, hogy a kor előrehaladtával egyre többen lemorzsolódnak a korábbi lelkes érdeklődők közül, de Csaba büszkén újságolja, hogy az észak-vajdasági népességfogyásnak a zentai kajakklub népszerűségére nincs hatása. Sőt, itt a legfőbb ideje a gyarapodásnak.
– Mi vagyunk erre az ellenpélda, hiszen nálunk évek óta túljelentkezés van. Még tavaly, a koronás időszakban is 35 gyerek jelentkezett a 15 fős kajakcsoportunkba, így sajnos sokaknak azt kellett mondanom, hogy már nincs hely. Szeretnénk egy komoly eszköz- és utánpótlásbázist felépíteni, hogy napi szinten 30–50 minikajakos lehessen a vízen – ők a 11-12 éves korosztály, a nagyobb létszám pedig könnyebben tudná magából kitermelni a sikeres juniorokat és később a felnőtteket.
A Tiszavirág Kajakklub számára Szerbia két legerősebb egyesülete, a palánkai és a šabaci jelenti a megugrandó szintet, ahol egy 80–100 fős versenyzői gárdával 5–7 edző foglalkozik. Csaba sokáig egyedül vitte a klubot, de már érkezik némi erősítés. Katára még biztosan vár két év a juniorok között, de számára is közeleg a döntés, hogy komolyabbra fordítja-e sportolói karrierjét. A klubnak tulajdonképpen azt kell elérnie a pályaválasztás előtt álló fiataloknál, hogy ne a továbbtanulás helyszíne döntsön a kajakozás folytatásáról, hanem fordítva, a sport szeretete, a helyi klubtól kapott lehetőségek és eredmények bírják őket maradásra.
– Addig mindenképp csinálni akarom, amíg megvan bennem a sport iránti szeretet – nagyon remélem, nem fog elmúlni – mondta Kata, aki egyelőre óvatos a távlati kilátásai kapcsán, mint 16 éves korunkban mindannyian voltunk. De nincs is ideje ezen gondolkodni, hiszen nyár végén ismét országos bajnokság, ezt követően talán még a portugáliai vb szűkös keretébe is beválogatja a szövetség, majd pedig jön az Olimpiai Reménységek Versenye a csehországi Račicében, amire a legjobban készül, hiszen az ő életkorában ez számít a legfontosabb erőfelmérőnek, komoly nemzetközi mezőnnyel.
– Vízválasztó lesz ez a két év számára – helyeselt az edző. – Itt kell eldöntenie, hogy lát-e ebben komoly felnőttkarriert, az igazán kemény része ugyanis csak ott kezdődik. Valószínűleg lesznek még addig komoly nemzetközi eredményei is, amelyek megerősítést adhatnak a folytatásra, aztán 19 éves kortól léphet majd fel az U23-asok közé. Akadnak persze kivételek, Janics Natasa és Kammerer Zoltán például már juniorként is olimpián döntőztek, de a felnőttek közé való idő előtti fellépéshez igazán komoly eredmények kellenek.
– Ahhoz pedig kell az állóvizes pálya! – zárta mintegy sürgetőleg a beszélgetést Kata.
Bognár Viktor
(Magyar Szó, július 12.)
