Színek és formák vonzásában
A zentai Bencsik Andrea 2012-ben szerzett oklevelet belsőépítész, enteriőr és bútortervező szakon a belgrádi iparművészeti karon. Még abban az évben tanítani kezdett a Zentai Gimnáziumban, majd néhány évvel később a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti tagozatán is a tanárok sorába állt. Mára már teljes munkaidőben a Bolyaiban dolgozik, ahol a számítógépes grafika, a formaelmélet, a rajzolás és a művészettörténet rejtelmeibe vezeti be a középiskolásokat. A tanítás és a fiatalokkal való munka élteti, ugyanakkor nagy örömmel tervez belső tereket.
Andrea az otthonukban fogad, hogy arról beszélgessünk, a tanítás és a tervezés kettősségében hogyan teremt egyensúlyt. Arra is kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen kisvárosban, mint Zenta, mekkora igény mutatkozik enteriőr-tervezői tanácsokra és milyen színek, formák hódítanak mostanság a belső terekben.
Néhány évvel ezelőtt már jártam náluk, és az maradt meg bennem, hogy nagyon otthonos, kellemes volt a környezet, valahogy minden harmonizált mindennel. Most ugyanolyan jó volt leülni abban a konyhával egy légtérben található ebédlőben, melyen érezni lehet, mindennek pontos helye és funkciója van. Andrea elmondása szerint öt éve laknak abban a házban, és ahogyan akkor megálmodta és férjével berendezték, azóta szinte semmit sem változtattak rajta, vagyis egy jó tervezés hosszú időre szól.
Előrebocsájtja, hogy a tanári lét és a diákokkal való kapcsolat számára nagyon fontos, és, hogy a tervezés egyelőre csak másodlagos tevékenység az életében.
– Miután lediplomáztam, úgy éreztem, egy ideig nem akarok terveket, rajzokat látni, ugyanis az utolsó években nagyon nagy teher nehezedett ránk, rengeteg határidős munkát kellett beadnunk, ami sajnos azt eredményezte, hogy besokalltam a tervezésből. Valami másra vágytam, emberközelibb dologra, ezért örömmel fogadtam el a tanítási lehetőséget. Azóta sem bántam meg, el sem tudnám képzelni a napjaimat a gyerekek nélkül. Olyan tantárgyakat tanítok nekik, melyeket én is szerettem, és látom rajtuk azt a nagy változást, fejlődést, amin keresztülmennek az iskolánkban töltött négy év alatt. Szóval egyáltalán nem gondoltam arra, hogy új kihívásokat keressek és tervezzek, viszont sok ismerősömnek, barátomnak, hozzám közeli személyeknek segítettem a háza, lakása berendezésében, a belső elosztások meghatározásában, színválasztásban, és ennek híre ment. Azonnal látni egy otthonon, ha az átgondolt, mindennek funkciója van és minden a helyén van, hiszen a legtöbben erre vágynak – magyarázza Andrea és közben megfőz egy kávét nekünk a stílusos kávéfőző géppel, amely kimondottan abba a környezetbe illik, és amely a legjobb helyen van, a konyha és az ebédlő között. Nem hiába mondja, hogy fontos a funkcionalitás, ez nála kitapintható.
Arra is szeretnék választ kapni, hogy vajon egy ilyen kis településen mint Zenta, mekkora igény mutatkozik az ilyen fajta szolgáltatásra, hiszen ez inkább a nagyvárosok jellemzője. Ott van nagyobb tőke, olyan vállatok, magánszemélyek, akik megengedhetik maguknak úgymond az ilyen fajta luxust és ő is egyezik ezzel a meglátásommal, viszont arra mutat rá, hogy a szépre, az összhangra való igény mindenütt ott van.
– Miután ötleteket adtam egy volt osztálytársamnak a kávézója attraktívabbá tételéhez, majd segítettem egy barátom régi házának átépítésében, elkezdtek mások is megkeresni. Persze a legtöbben azt hiszik, luxusnak számít szakember tanácsát kérni, pedig az igazán jó munkák arról szólnak, hogy nem nagy anyagi befektetéssel nagy változást hozunk létre. A belső építész olyan lehetőségeket lát meg, amelyeket a laikusok nem vesznek észre. Én, ha bemegyek egy régi házba, és szétnézek, szinte azonnal látom a változtatás menetét, fejben összeáll a kép, és aztán három dimenzióban is megtervezem – magyarázza.
Andrea azt mondja, ennél a munkánál fontos ismerni, megismerni az illetőt, akinek dolgozik, a nélkül nem is megy, sőt alaposan át kell beszélni az igényeket.
– Azt is mondhatom, hogy eddig egyszerű dolgom volt, hiszen szinte csak ismerősöknek, barátoknak terveztem, és őket ismerem, de még így is nagyon oda kell figyelni, mit szeretnének kihozni egy-egy térből, mire akarnak használni egy-egy helyiséget. Azzal indítunk, hogy megbeszéljük, milyen stílust kedvelnek, miben érzik jól magukat. Sokszor valójában nem is tudják, mit szeretnének, és nekem kell felvillantani számukra a lehetőségeket. Képeket mutatok, és annak alapján jövök rá, milyen bútorok, milyen színek állnak közel hozzájuk. Ez egy kis kutatómunka, amely olykor igen sokáig eltart, mert amíg nem tudjuk eldönteni, milyen irányba haladjunk, addig csak toporgunk egy helyben. Olyan is volt már, hogy valakinek konkrét elképzelése volt a stílusról, aztán mikor megmutattam neki, az hogyan is nézne ki nála, rájött, hogy nem neki való. Olyankor tovább keresgélünk, egyeztetünk.
Andrea szerint a trendek is befolyásolják valamelyest a tervezést, de nem az a mérvadó. Sokkal fontosabb az egyéni igény.
– Nem követem kifejezetten a divatot. Persze vannak anyagok, színek, amelyek dominálnak, de azokhoz nagyon bevállalós személyek kellenek. Kisvárosban az emberek valahogy kevésbé nyitottak az új dolgokra, nem szeretnek olyasmit választani, melyet máshol még nem láttak, nem igazán kedvelik az úttörő szerepet. Azt is fontosnak tartom megértetni velük, hogy ne arra figyeljenek, másoknak mi tetszik, mások házában milyen megoldásokkal, milyen bútorokkal, színekkel találkoztak, hanem azt nézzék, nekik mi felel meg, őket mi tenné boldoggá. Sokszor kikötéseik vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen színeket, formákat válasszunk és azt is látom, hogy a legtöbben félnek egy merészebb bútor felvállalásától. Most nagy trend az enteriőrben az arany és a márvány, ami egy kicsit már luxusnak számít, viszont kevesen vállalják be ezeket a színeket, anyagokat, pedig kisvárosban is elérhetőek. Szóval tényleg csak az számít, hogy a megrendelőnek megfeleljen, az ő igényeit kielégítse – hangsúlyozza.
Az enteriőr tervezőjének nagyon jól kell ismernie azt a kínálatot, amelyből ki tudja válogatni a bútorokat, a különféle anyagokat, kiegészítőket. Andrea nevetve mondja, hogy szinte kívülről fújja a legnépszerűbb üzletek kínálatát.
– Már amikor szóba kerül egy fotel, szék, asztal, vagy konyhabútor és az illető elkezdi magyarázni, melyik üzlet honlapján látta, én legtöbbször fejből rávágom a nevét, hiszen rengeteget bújom ezeket az oldalakat. Anélkül nem lehet dolgozni, hogy ne tudnám megmondani, mit, hol tudnak megvásárolni, beszerezni, esetleg megcsináltatni, hiszen a megrendelőnek nem mindig tetszik az, amit az üzletek kínálnak. Azért is fontos, mert sokszor csak abban kérik a tanácsomat, hogyan tudnának néhány bútor megváltoztatásával új hangulatot teremteni. Ez is nagyon izgalmas tud lenni, el sem hinnénk, milyen kis lépések milyen látványos változást eredményeznek. Néha csak kiveszünk néhány darabot a túlzsúfolt térből, vagy megtaláljuk azt a hiányzó elemet, amely annyira hiányzott oda, vagy átfestünk egy szekrényt, néhány széket. Az esztétikum is nagyon fontos, ugyanakkor a fukcionalitásra is figyelni kell, ezt mindig hangsúlyozták az egyetemen is. Nekünk minden alap bútordarabnak fejből kell tudnunk a méretét, hogy tudjunk tervezni. Sokszor találkozom olyan esetekkel, hogy kis terekbe nagy bútorokat akarnak bezsúfolni, és arra nem is gondolnak, hogy majd nem férnek el tőlük. Mi, tervezők, azt is észrevesszük, ha mondjuk olyan szekrényt akar választani az illető, aminek az ajtaját majd nem tudja kinyitni helyszűke miatt. Persze ennek a fordítottjára is bőven akad példa, amikor nem tudják elképzelni, hogy egy kis lakásban hogy férhet el minden olyan dolog, ami kényelmessé teszi az életet – mutat rá a fiatal szakember.
Andrea életében egyelőre a tanításé a fő szerep, viszont egyre gyakrabban gondol arra, hogy vállalkozást kellene indítania, hogy ne csak ismerősöknek, barátoknak tervezhessen, hanem akár nagyobb cégeknek is. Persze ez még a jövő zenéje, és arra elég időt is kell találnia, ugyanis a tanítást nem szeretné feladni.
Homolya Horváth Ágnes
(Magyar Szó, 2020. február 6.)
