A Nemesek ideje

Közösségünk évtizedek óta sóvárogja a jó sporteredméyeket. Gyógyír volt az sokszor a sebekre, önbecsülést adott akkor, amikor le akartak húzni bennünket, reménysugárt jelentett a háborús időkben. Most, a véget érni nem akaró járvány idején is nagy szükség van a sikerekre, a példaképekre, s ezért Nemes Máté birkózónk Európa-bajnoki címe hatványozottan értékes, s már az első reakciókból látszik, hogy a vajdasági magyarság egyként szurkolt neki.

Mi, zentaiak egy picit el is vagyunk kényeztetve, hiszen az elmúlt néhány évben testvére, Viktor szállította a rendkívüli eredményeket, Györe László berobbant a tenisz élmezőnyébe, s a magyar úszómezőnyben is helytállt, sőt, az egyik legjobb lett Szabó Szebasztián, ez pedig nem kis szó. S íme, Máté is beállt a sorba, amint lehetőséget kapott. Két év alatt világbajnokságon szerzett érmet és olimpiai kvótát, a rossz nevű Vuhanban is dobogóra állt a katonai világjátékokon, s nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy vasárnapi titulusával felért a csúcsra, amit természetesen lehet még fokozni Tokióban. Nemes mindenesetre arany betűkkel vonult be a délvidéki magyar sportolók nagykönyvébe, s beállt a zentai birkózók dicső sorába, ami azért nem kis dolog.

Az Eb kapcsán több tanulságot le lehet vonni: az egyik az, hogy a Nemes-testvérek vezetésével az immár Davor Štefanekot és Frísz Krisztiánt nélkülöző válogatott továbbra is ütőképes maradt, s reméljük, hogy a magyarkanizsai birkózóakadémia révén ez a tendencia utánuk is folytatódik. A másik tanulság az, hogy nagyversenyeken csak úgy lehet nyerni, ha abszolút felkészült a birkózó, kezdeményez, ugyanakkor ésszel küzd. Mátén pontot nem nagyon tudtak csinálni Varsóban, ő viszont mindenkit eldobott, s nála ez volt a siker kulcsa. A tapasztalt Zurabi Datunasvilit is meg kell említeni, aki viszont felfogta, ebben a szabályrendszerben nagyon fontos, hogy passzivitásért előbb őt intsék meg, s a második menetben kell robbantani. Kritikus pillanatokban ez sorsdöntő lehet, ugyanakkor élni kell a lehetőséggel, s bizony akciópontot kell szerezni.

Nincs kétségünk afelől, hogy mindezeket a dolgokat a szerb szakvezetés is behatóan elemzi, s az elkövetkező nagyversenyeken maximálisan kihasználja. Hogy teljes legyen a siker, ahhoz még csak annyi kell, hogy a már említett grúz és Nemes Viktor kvótát szerezzen a Szófiában megrendezendő olimpiai világselejtezőn, s akkor négy versenyzővel utazhat ki Szerbia az ötkarikásra, s ez a teljesítmény minden nemzetnek a dicsőségére vállna.

Laták István

(Magyar Szó, 2021 április 27.)