Tündér Lala az űrnaszádon

Hogy mindjárt az előadás pozitívumaival kezdjem, le kell szögeznem a Zentai Magyar Kamaraszínház legújabb bemutatója kapcsán, hogy a taps oroszlánrésze ez esetben kétségkívül a kosztümtervezőt, a díszlettervezőt, a technikai szakembert, valamint a videóvetítések kivitelezőjét illeti – és nyilván a rendező ezen szegmensekkel kapcsolatos koordinációját. Röviden megfogalmazva: Szabó Magda meséjének zentai adaptációjában egyértelműen a látvány dominál.

Mess Attila víziója erről az örök igazságokat megfogalmazó történetről számomra elsősorban a korai Star Trek-filmek világát idézi. A tündérek közössége mintha egy, a Föld körül keringő űrnaszádon vagy űrállomáson tanyázna, ahonnan felsőbb hatalomként pásztázza az emberi társadalmat – elsősorban megfigyelőként, ugyanakkor lefitymálóan elkülönülve tőle. („Békében élnek, de azért tisztes távolságra egymástól.”) És valóban lenyűgöző pillanatokat élhet át a néző, ami a vizualitást illeti! Erőteljes technikai bázissal machinált a darab alkotógárdája: rengeteg fényeffektus, sokszor az előtérbe is kivetülő háttérvideók, mikroportok, füstgép…

Szerencsére azért a füst alatt lobog némi láng is – ám minden kétséget kizáróan az előbbi dominál a színen. A mondanivaló persze így is átjön, hiszen Szabó Magda szövege akkor is elemi erővel képes hatni, amennyiben csupán monotonul felolvassák. Mégis éreztem valami – nyilván tudatos – elidegenítést a darabban, ami nem tudom, mennyire szerencsés ötlet egy gyermekelőadás esetében…

Értem én, hogy aktualizálni is kell az alapsztorit – például a Skype-konferenciákat idéző tündérgyűlések esetében –, de hát nem látnak a gyerkőcök manapság ilyenekből többet is a kelleténél? Legalább őket ne fosszuk meg némi katarzistól, ha már erre a felnőttek világa (sajnos) egyre kevésbé „vevő”…

Félreértés ne essék, az alapkoncepciót rendben lévőnek találom – csak épp mintha az arányok kissé elcsúsztak volna. Képtelen vagyok belőni a darab célközönségét. Kamaszoknak túl sivár (érzelmileg), aproncoknak túl ijesztő lehet. Cseppnyit erőteljesebb színészi átéléssel viszont kitűnő felnőttelőadássá lehetne formálni. Egyébként is többnyire ők felejtették már el, mit is jelent igazából tündérnek lenni… S talán maguk a tündérek is?

Szögi Csaba

(Magyar Szó, 2021. március 2.)

Fotó: Herédi Krisztián