Golyózápor a templom mennyezetébe

Tornyos településtörténetének lelkes kutatója Matyó Árpád, a falu szülötte, alapos kutatások után 2017-ben Ez a falu nagy volt címmel egy olvasmányos kötetben foglalta össze Tornyos kialakulásának történetét, a falu életének 800 évét, az 1120–1920 közötti időszakot. A kétszáz oldalas kiadványban részletesen foglalkozik a katolikus templom „kalandos” építésével is, amely ezúttal beszélgetésünk tárgyát képezte több okból is. Tavaly felújították a templom színes üvegablakait, a vitrázsokat, a mennyezeti szecessziós falfestmények azonban még magukon viselik a „felszabadítás” nyomait. A templom tetőszerkezete is megérett a felújításra.

„AZ A FALU NAGY VOLT” – ÍRTA SZERÉMI GYÖRGY 470 ÉVE

– Tornyos szimbóluma a templom. Az a mondás járja, hogy a zentai városháza tornyának a csúcsa a tornyosi templom bejárati lépcsőjével van egy szintben. Magasan fekszik Tornyos a Csikér bal partjától nem messze. A templom építésének körülményei jól dokumentáltak, a levéltári és könyvtári források mellett hozzájutottam egy idős tornyosi parasztember, Homolya Orbán naplójához, amelyet 1862-ben kezdett vezetni. A feljegyzéseiben részletesen foglalkozik az építés előzményeivel, mivel tagja volt a templomépítő bizottságnak. Homolya feljegyzéseiben, 12 oldalon taglalják a templom építése körüli eseményeket. Megtudtuk, hogy mikor és ki járt az érseki hivatalban a templom ügyében, milyen problémák merültek fel a téglaégetés körül, mivel hamarabb elfogyott a tégla, mint ahogyan számították, kit bíztak meg a padok elkészítésével stb.

Az akkori plébános, Csóti János és az érseki hivatal közötti levelezését is megtaláltam a harangok elhelyezéséről, az emléktáblák kihelyezéséről stb. A templomépítési napló is megvan, ebből szeretném még feldolgozni a parókia építésének a körülményeit is. Tornyos múltjáról írt könyvem 1920-szal zárul, terveim között szerepel, hogy az1920 és 1940 közötti időszakot külön feldolgozni. Már szép anyag gyűlt össze erről az időszakról, és a korábban írtakat is kiegészíthetem.

A templomépítéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy templomunkat nem a jelenlegi területen tervezték felépíteni. Falunk egyik szülötte felajánlott egy építésre alkalmas területet a templom számára. Időközben, az építkezés megkezdése előtt, a telket adományozó személy jobblétre szenderült. Az elhunyt illető kiskorú gyermeke örökölte meg a templomnak szánt telket, aki gyámja és ügyvédje révén megtámadta apja ajándékozási nyilatkozatát. Így történt, hogy új lokációt kellett keresni a templomnak, ahol ma is áll a karcsú tornyú templomunk. Új helyet nem volt nehéz találni, viszont meggyűlt a bajuk az építőknek, a rengeteg téglát új helyre kellett szállítani. Különlegessége a templomnak, hogy az akkoriban újdonságnak számító vasbeton boltíveket alakítottak ki.

A tornyosi polgárok sok száz munkaórát dolgoztak a templom építésén, volt, aki a kétkezi munkáját adta és cipelte az építőanyagot, mások lovas kocsival fuvarozták ugyanezt. Helyben égették ki a rengeteg téglát, sok szalmára és egyebekre is szükség volt, amit a falusiak adtak össze. Jelentős volt a kalocsai érsekség támogatása Császka György érsekkel az élén, de a nép összefogása nélkül nem épülhetett volna fel a templom egy év alatt. A tornyosi templom felépítéséhez még Ferenc József császár is „méltóztatott” hozzájárulni 200 koronával.

A templomavatót hatalmas népünnepély kísérte, már egy nappal korábban 100 legény ment lóháton, majd 100 kocsi őket követte a topolyai határba fogadni Majrossy János püspököt. Másnap, szeptember 8-án reggel folyamatosan érkeztek a zarándokcsoportok Tornyosra, a krónikások szerint 10 000 ember gyűlt össze a fehérre meszelt templom körül, a toronyban nemzeti színű zászló lobogott. Ekkoriban, a múlt század első éveiben Tornyosnak 1950 római katolikus és 14 görögkeleti lakosa volt.

Reggel hét órakor érkezett meg a püspök Zichy gróf díszes fogatán. Háromszor járta körül a templomot a papok kíséretében, háromszor kopogtatta meg a templom ajtaját a pásztorbottal, majd a templomban folyatódott a szertartás, amely csendes misével kezdődött. A misén fiatal művészek hegedű és harmónium játéka kíséretében egyházi énekeket adtak elő. A mise végeztével a püspök megáldotta a népet és 8 pap segédletével a bérmálás szentségét osztott ki a híveknek. A nép a vendéglőkbe vonult, míg a díszvendégek részére a sarki iskola tantermében terítettek. Folyt a lakoma, az italozás és a véget nem érő beszédek – mondta Matykó Árpád, részleteket idézve a könyvéből.

GOLYÓZÁPOR AZ EVANGÉLISTÁKRA

A Vajdasági Magyar Értéktárban különleges helyet foglal el a tornyosi Magyarok Nagyasszonyatemplom. A négytraverzes ötszögzáródású neoromán stílusú templom hossza 35 méter, szélessége 13 méter, magassága pedig 47 méter. A felépítését országos gyűjtés és a helyi lakosság önfeláldozó önkéntes munkája tette lehetővé. Az orgona beállításával egyidejűleg Lohr Ferenc és Tary Lajos budapesti festőművészek 1914 áprilisában kezdték meg a templombelső kifestését.

A festőművészek alapos előkészületek, részletes rajzok alapján végezték, élénk színeket használtak, amelyek sajnos mára kissé megfakultak, de még így is szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A boltozatokra öt nagy, díszes kép került. Az első szentélyben az Oltáriszentség imádását hirdető festmény látható az Uralkodó Krisztus angyalai társaságában. A hajó boltozatain háromméter átmérőjű képeken a négy evangélista található jelképeikkel. A szentélytől indulva Máté az első, mögötte angyallal, Lukács a második fehér ökörrel, majd Márk következik az oroszlánnal és János zárja a sort egy fehér sassal. A hajóban levő négy freskó Lohr Ferenc műve, a szentély díszítése és fő képe pedig Tary Lajosé.

A tornyosi templom vajdasági viszonylatban is különleges helyet foglal el a szecessziós stílusú belső festése szempontjából. A két festőművész kiváló munkája művészettörténeti szempontból is előkelő helyet biztosít a tornyosi templomnak. Ezáltal olyan „testvérei” lettek, mint pl. a Szépművészeti Múzeum reneszánsz terme, a bajai plébániatemplom, a kolozsvári és aradi minorita templomok, a kecskeméti nagytemplom és sok más templom szerte a Kárpát-medencében.

A két világháborút átélt templom műemlék. Sajnos a Tornyoson 1944 őszén átvonuló, felszabadító szovjet vörös hadsereg túlbuzgó hadfiai a templom mennyezetét díszítő festményeken otthagyták névjegyüket. Az orosz katonák a templom mennyezetébe, az evangélistákra golyózáport zúdítottak. Több mi 150 géppuskalövedék által ütött seb, kisebb nagyobb luk éktelenkedik a templom mennyezetén immár 77 éve.

Tavaly 32 000 euró ráfordítással, anyaországi támogatással, a Rómer Flóris-terv keretében, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában felújították a templom díszes festett üvegablakait. A nagy odafigyelést igénylő munkálatokat a szabadkai M&K Tiffany Üvegfestészet mesterei végezték. Az 1913-ban készült, szenteket ábrázoló színes üvegablakokat elemeire bontották, eltávolítva a régi ólomprofilokat. A sérült elemeket megtisztítottak, és restaurálták a festett részeket. Az eredeti, megrepedt darabokat ragasztással őrizték meg, a hiányzó részeket pedig újragyártották. Az immár hőszigetelő díszablakokat új fémkeretekbe helyezték, így kerültek vissza az ablaknyílásokba.

Az idestova nyolc évtizede elkövetett barbár rongálás nyomait viselő, ezer sebből vérző mennyezet ugyancsak megérdemelné, hogy felújítsák. Előzőleg azonban a javításra szoruló tetőszerkezetet kellene mihamarabb rendbe rakni, és utána következhetne a falfestményeken keletkezett háborús sebek begyógyítása.

Gergely József

(Magyar Szó, 2021. február 13.)