Tükör helyett

Társadalmunk jellemzőjeként sok embernek az értékek háttérbe szorítása, az alapvető kultúra megtagadása, megcsúfolása juthat eszébe, ami talán hatványozottan kifejezésre jut a jelen helyzetben, amikor a szorongások, a frusztrációk és az elkeseredettség egyre inkább belép az emberek életébe, és fokozatosan nyer teret magának.

Akár szűkebb környezetünkre vonatkoztatjuk az előző állítást, akár tágabb körben igyekszünk körülnézni, megállapíthatjuk, hogy a korszerű eszközök használatának elterjedése miatt egyre kevésbé tudjuk kizárni életünkből azt a negatív kommentáradatot, véleményhalmazt, ami az online térben útjára indított bejegyzések, hírek nyomán elénk tárulnak. Beleállni másokba, ítélkezni mások felett egy-egy kép vagy mondat alapján? Egyre gyakrabban találkozunk ilyen helyzettel, hiszen míg a „való világban” sokan inkább csendben maradnak és visszahúzódnak, nem mernek véleményt nyilvánítani, a közösségi média, a különféle cikkek utáni hozzászólási lehetőség, a nem szemtől szemben való kommunikáció felbátoríthatja az embereket.

Vajon tényleg könnyebb kimondani, amit gondolunk, ha nem kell a másik szemébe nézni? Nagy valószínűséggel igen a válasz. Ám az talán egyetlen esetben sem mellékes kérdés, hogy mindezt milyen módon tesszük meg. A kommentálási kultúránk kétségtelenül hagy némi kívánnivalót maga után, elég tág tér tárul elénk, ahol még fejlődhetünk, hiszen a mondanivalónk megfogalmazása, sőt annak leírása, a másik ember tisztelete is mind-mind olyan pontja a kommunikációnknak, ami elengedhetetlen egyes értékeink éltetésében vagy újraélesztésében.

Talán éppen ezért lenne fontos, hogy legyen egy iránytűnk, amely ráébreszt bennünket arra, hogy a sajátunktól eltérő vélemények megismerésének és azok egymással való szembeállításának nem problémákat, sérelmeket kellene szülnie, hanem sokkal inkább fejlődést kellene generálnia.

Mindenképpen érdemes olykor magunk elé is tükröt tartanunk, és időről időre belenéznünk, összegezve azt, hogy elégedettek vagyunk-e azzal a képpel, amelyet ott látunk magunkról, illetve felismerve azt is, hogy valóban mással van-e problémánk, vagy elsősorban önmagunkkal.

Máriás Ildikó