Hóra fel!

Az embereket megosztja a hóesés. Két vélemény köré csoportosulnak a megjegyzések. Az egyik csoport negatív hozzáállást tanúsít. Megnehezíti a közlekedési körülményeket, havat kell hányni, eltakarja az utakat, veszélyessé válik a mozgás. Ráadásul, ha megáll a hóesés, és kicsillagosodik az ég, akkor sokkal hidegebb lesz. Ha pedig fúj a szél, akkor a hóátfúvások is elkerülhetetlenek.

Természetesen nekik is igazuk van, nem is vonom kétségbe a véleményüket, én mégis inkább a második csoporthoz szeretnék tartozni. A pesszimista véleményt szeretném felváltani optimista hozzáállással, nem vonva kétségbe a havazás negatív oldalát. Most előkerülhetnek a szánkók, mindenféle csúszó eszköz, és kalandra fel, vagyis hóra fel!

Minden faluban, városban van egy domboldal, egy emelkedő, amelyen lehet csúszkálni. A letaposott hó kiváló lehetőséget kínál, arra, hogy szánkót húzzunk. A gyerekek örülnek, sőt nagyon várják azokat a pillanatokat, amikor már lehet csúszkálni meg szánkózni. Egyes helyeken a traktor után nagy gumikat kötnek, és azzal húzzák a gyerekeket. Az utca ilyenkor hangos a gyermekzsivajtól, élettel telik meg. Jó szokás szerint az utcabeliek is kivonulnak nézni az eseményeket. Van, aki rosszallóan figyeli a történéseket, ugyanakkor vannak, akik jó mókaként fogják fel a látottakat.

Történik valami, hóra fel! Bizonyítsuk be magunknak is, hogy még él bennünk a gyermeki világ, és emlékezzünk gyermekkorunk havas élményeire!

Perpauer Attila