Egy jó társasjáték összehozza a családot

Az idén elmaradtak a nagyszabású szilveszteri partik, sokan a családjukkal, esetleg egy kisebb baráti társasággal köszöntötték az új évet. Jó alkalom volt ez arra, hogy leporoljuk a régi dobozokat, és fölidézzük gyerekkorunk meghatározó társasjátékpartijait: a bóbicsot, a Gazdálkodj okosan!-t, az Activityt. Az ünnepségekre szánt pénzből pedig akár egy új játékot is megvehetünk, amely – ha ügyesen választunk – az egész család kedvencévé válhat. A társasjátékokkal szórakozhatunk, ismerkedhetünk, tanulhatunk, és új kihívásokat állíthatunk maguk elé.

A társasjáték azért jó, mert megadja a számítógépes játékok által nyújtott élményt, miközben a társasági igényeinket is kielégíti. Emesének is éppen ez tetszett meg benne: a Catan telepeseit játszotta a rokonaival, és nagyon élvezte, hogy a szokásosnál sokkal összetettebb játékkal van dolga. Ebben a stratégiai játékban a kerettörténet szerint telepesek érkeznek egy lakatlan szigetre, hogy ott településeket hozzanak létre. Mivel Emese tudta, hogy Tihamér is szeret játszani, nem volt nehéz meggyőznie, hogy vegyék meg a játékot. Innen aztán nem volt megállás, mára mintegy húsz különféle társasjátékot szereztek be. Ezek mind különböző típusúak, hogy minden eseményre legyen valami, amit elővehetnek.

Tamás úgy csöppent a társasjátékok világába, hogy néhány évvel ezelőtt rátalált egy internetes videócsatornára, amely különféle játékokat mutatott be. Korábban is játszott, de akkor még olyan klasszikusokkal, mint a Monopoly vagy a Rizikó. Amíg iskolába járt, sok versenyen vett részt matematikából, és más hasonló tudományterületeken is összemérte a tudását másokéval. A társasjátékoktól ugyanezt az élményt kapja meg: próbára teheti a problémamegoldó képességét, egy adott feladatból kell kihoznia a maximumot. Azt is szereti, hogy az agytorna mellett a játékok társasági élményt is nyújtanak.

– Ha az ember egyedül akar játszani, arra ott vannak a számítógépes játékok. Igaz, a modernebb társasjátékokat akár egyedül is lehet játszani, ám olyankor hiányzik a társaság. Éppen ez volt az egyik cél, amikor bevezettük a heti társasjátékozást: hogy kialakuljon egy társaság, akik rendszeresen összejárnak – hangsúlyozta Tamás.

 

 

 

Aki igazán szereti játszani, az igyekszik minden alkalmat megragadni. Ha a járványhelyzet engedi, akkor Emesééknél egy kisebb újévváró ünnepség keretében valószínűleg a társasjátékok is előkerülnek. Az ünnepek alatt több a szabadidejük, gyakrabban találkoznak a barátaikkal, és ha a társaság úgy gondolja, hogy szívesen játszana, akkor van miből válogatni. Szerintük az emberek szeretnek játszani, és igényük van arra, hogy időről időre hódoljanak ennek a kedvtelésüknek. A cél ennek ellenére sosem a társasjáték, hanem az, hogy a társaság jól érezze magát. Ehhez a játék csak eszköz, ha épp nincs kedvük hozzá, akkor nem erőltetik.

Tamás is abban bízik, hogy a rendelkezések nem lehetetlenítik el a társasjátékok melletti szilveszterezést. Egy tízfős társasággal szeretnének összegyűlni néhány napra játszani. A modern partijátékok mellett várhatóan olyan klasszikusokat is elővesznek majd, mint a Honfoglaló. Ha kell, kisebb csoportra osztják a társaságot, ugyanakkor olyan játékai is vannak, amit akár tízen is játszhatnak egyszerre. Ilyen például a Vigyáz(z) 6.

– Ez egy egyszerű kártyajáték, ahol a számozott kártyákat meghatározott szabályok szerint kell lerakni a kezünkből. Föl kell becsülni a kockázatot, belegondolni, hogy a másik játékos mit vállal be, mennyire kockázatkerülő, és emellett a szerencsének is van szerepe benne – magyarázta.

Krisztáék is évek óta társasjátékozással töltik a szilveszterestét. Ilyenkor leggyakrabban a Dixit nevű játék kerül elő.

– Ez egy asszociációs játék. Választunk egy kártyát, és a rajta lévő kép alapján mondunk egy asszociációt, ebből kell a többieknek kitalálniuk, hogy melyik kártyára gondoltunk. Ennek nem szabad túl egyértelműnek vagy túl elvontnak lennie, mert csak akkor kapunk pontot, ha lesznek, akik rájönnek a megfejtésre, de nem mindenki. Néha új szabályokat is kitalálunk, például megszabjuk, hogy csak zeneszámokat vagy éppen filmeket mondhatunk, máskor beszéd helyett mutogatással próbáljuk elmagyarázni a többieknek, hogy mi van a kártyán – mesélte lelkesen, hozzátéve, szerinte ez a játék azért különösen jó, mert könnyen megtanulhatók a szabályok, ugyanakkor gondolkodásra ösztönöz, ezért hosszú évek alatt sem lehet ráunni. Találkozott már azzal a sztereotípiával, hogy a társasjáték gyerekeknek való, a baráti köre azonban nem így gondolkodik: ha tehetik, akár hetente összeülnek játszani. Kriszta szerint épp az a fontos, hogy érett gondolkodással, megfelelő hozzáállással fogjanak hozzá a játékhoz.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lennének olyan játékok, amelyek egyszerre szórakoztatják az egész családot. Nagy kihívás a játékkészítők számára, hogy a legkülönbözőbb korosztályok számára nyújtsanak felhőtlen szórakozást, de szerencsére rengeteg olyan társasjáték közül választhatunk, amelyek a gyereknek és a szülőnek egyaránt örömet szereznek. Emeséék szekrényében például több olyan játék is lapul, amit gyerekekkel is lehet játszani.

– Ilyen például a Catan telepesei meg a Carcassonne is. Ezek nagyon szórakoztató játékok pofonegyszerű szabályokkal, ezért a gyerekek is nagyon tudják élvezni őket, ugyanakkor a felnőtteknek is érdekesek. Amikor Catant játszottam a rokonaimmal, ott volt egy kislány is, aki ugyan az anyukája segítségével játszott, ám minden este könyörgött a folytatásért. Nagyon jópofa volt a lelkesedése, és jó volt látni, ahogy rájött egy-egy lépésre. Számunkra persze egyértelmű volt, egy gyerek azonban nagyon tud örülni annak, ha felfedezi az összefüggéseket – fejtette ki Emese.

Tamásnak is hasonló élményei vannak. Ő rendszeresen szervez társasjátékesteket, és a családjával is gyakran ül össze játszani egy jót. Az Igen? nevű, magyar fejlesztésű társasjátékot javasolja a gyerekes családoknak, mert ez a játék a legkülönbözőbb korosztályok számára szórakoztató lehet.

– Ebben a játékban kártyákról teszünk föl eldöntendő kérdéseket, és meg kell tippelni, hogy mi lesz a többiek válasza, igen vagy nem. Ilyen kérdés például, hogy összetartó családban élsz-e. Ami igazán érdekes ebben a játékban, hogy nem azt kell megítélnem, hogy szerintem összetartó családban él-e a másik, hanem azt, hogy ő maga mit gondol erről. Érdekes játék gyerekeknek is, nagyszülőknek is – fogalmazott Tamás.

 

 

Játék minden hangulathoz

Két-három évtizeddel ezelőtt a társasjátékokra még úgy tekintettünk, mint a gyerekek szórakozására. Akkoriban még főként egyszerű, kockadobáson és kártyahúzáson alapuló játékok közül választhattunk, ahol sokat számított a szerencse. Aztán a kilencvenes évek közepétől a klasszikus táblás játékok hatalmas változáson mentek keresztül. Az egykor még rendkívül népszerű Activityt, Gazdálkodj okosan!-t meg Scrabble-t mára ezernyi olyan játék váltotta föl, amelyek komoly stratégiai gondolkodást, szabadjára engedett képzeletet vagy éppen kiváló kommunikációs készséget kívánnak a játékosoktól. Ezek a játékok már rendkívül bonyolultak lehetnek, igényes grafika teszi őket vonzóvá, a játékidő pedig akár többórás is lehet. Megjelentek az együttműködésen alapuló játékok is, ahol a játékosok nem egymás ellen, hanem együtt, egy közös cél megvalósításáért dolgoznak.

Tihamér és Emese gyűjteményében vannak partijátékok kisebb és nagyobb társaságoknak, olyanok, amelyek gyerekeknek és kezdő társasjátékozóknak is érdekesek, komoly gondolkodást igénylő stratégiai játékok és együttműködésen alapuló játékok is. Hogy mikor melyiket veszik elő, az a társaságtól függ. A kooperatív játékokat szeretik, meg azokat, ahol nem történik meg, hogy egy játékos kiesik vagy nagyon lemarad, aztán a játszma végéig nincs szerepe, unatkozik. Hiszen ezzel éppen a társasjáték társas jellege veszne el, pedig pont ez az, ami miatt megszerették a társasjátékozást.

– Igénylem az interaktivitást. A játék társasági élményt jelent. Küzdhetünk közösen egy célért, együtt oldhatunk meg egy problémát, máskor megpróbálhatunk egymáson fölülkerekedni. Ez főleg a kollégákkal nagyon érdekes, akik ravaszak és minden hájjal megkentek – mesélte Tihamér.

Emese szerint ugyanakkor egy-egy játékest utóélete is szórakoztató.

– Már réges-régen elmúlt a játszma, de még mindig fölemlegetjük egymásnak a legviccesebb pillanatokat. Nem abban merül ki az este, hogy összejövünk és iszunk, hanem játszunk is, és ez élményt ad. Közben általában van alkalom a beszélgetésre is. Kivételt a komoly stratégiai játékok képeznek, mert ilyenkor előfordul, hogy egész éjjel csöndben ülünk az asztal körül, és gondolkodunk. Estére kifáradunk, mégsem nem megyünk rögtön aludni, hiszen játék közben nem volt lehetőségünk beszélgetni, és azt pótolni kell – szögezte le Emese.

Számukra az a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát játék közben. Szerintük bármelyik játék lehet szórakoztató, a legfontosabb maga a társaság, és az, hogy a játékot az ő igényeik, pillanatnyi hangulatuk szerint válasszák meg. Az új játékok után Tihamér napokon át kutat az interneten. Megnézi, mi tetszik másoknak, mi nem tetszik nekik, keresi az érdekességeket, azokat a játékelemeket, amelyek a meglévő társasjátékaikban nincsenek meg. Van, amikor a tematika fogja meg, a Great Western Trail nevű játékban például bocikat kell gyűjteni, árulni, vasúton szállítani. Amilyen aranyosnak tűnik elsőre a játék, annyira nem való kezdőknek.

– Sokféle játékmechanizmus van benne, kártya, lépés, építkezés, hosszú távú tervezés, gyűjtögetés is. Egy egyszerűbb játékba csak kettőt vagy hármat szoktak berakni, itt azonban sok van belőlük, és ez bonyolítja a játékmenetet. Ezért gyakorlottabb játékosoknak való – emelte ki Tihamér.

Tamás főleg a stratégiai, gondolkodásra késztető játékokat szereti, de a legfontosabb szerinte is a társaság: azt a játékot kell elővenni, amelyikkel a jelenlévők játszani szeretnének. Neki is különböző típusú játékai vannak, így mindenkivel tud olyasmit játszani, ami a másiknak is tetszik. Most a Királyi áruk nevű játékkal szeretne végre játszani, amely a régi számítógépes játékok hangulatát idézi: a játékos nyersanyagot termelhet, sorozatgyártásba kezdhet, új termékek gyártásába foghat.

Tamásék társasága mostanában kedvet kapott a szerepjátékokhoz is. Ezek a játékok valójában a társasjátékok közé tartoznak, viszont azoknak egy sajátságos ágát képviselik: a játékosok előtt csak egy karakterlap és néhány dobókocka van, a szabálykönyv pedig egy komplex, több száz oldalas leírást jelent nemcsak a játéktechnikáról, hanem a képzeletbeli világ helyszíneiről, teremtményeiről és társadalmi viszonyairól is. Tamásék a Dungeons & Dragons nevű játékkal próbálnak kezdő játékosokként boldogulni, ahol a játékosok szerzetesek és mágusok, orkok és törpék bőrébe bújva, a középkori lovagok életét idéző képzeletvilágban barangolhatnak, és olyan kalandokban vehetnek részt, amelyeknek csak a játékvezető fantáziája szab határt. Tamás szerint a szerepjáték sava-borsát a kreativitás és a képzelőerő adja: a szabályok csak azért vannak, hogy keretet adjanak a történetnek. A társasjátékoknál ez nem feltétlenül van így, a társaságtól függ, hogy mennyire ragaszkodnak a szabályokhoz, mennyire veszik komolyan a játékot.

A társasjátékokról szólva érdemes még megemlíteni a szabadulószobákat, amelyek a táblás játékokhoz hasonlóan egyszerre késztetnek gondolkodásra, és nyújtanak társasági élményt. Ebben Krisztáéknak van a legnagyobb tapasztalatuk, ők az elmúlt öt évben legalább száz szabadulószobát fölkerestek.

– Belgrádban van körülbelül negyven, Újvidéken nagyjából tíz, Szabadkán és Palicson is voltunk néhányban. Budapesten nagyon sokban jártunk, Szegeden is hétben vagy nyolcban, és más városokban is voltunk szabadulószobában. A kedvencünk a budapesti Enigma, ahol nemcsak egy-két szobában, hanem három emeleten játszottunk, a végén pedig a filmekben látottakhoz hasonló lézersugarak között kellett átbújnunk. Kidolgozottság, technika és rejtvények szempontjából is ez nyújtotta a legtöbbet – emlékezett vissza Kriszta.

Akárhogy is nézzük, a számítógépes játékok még a technikai fejlődéssel és az online világgal karöltve sem pótolhatják a társasjátékokat. Hiszen a közösségi élményt csak akkor tudjuk megélni, ha valóban együtt vagyunk, ha egy asztalhoz ülünk le játszani. A huszonegyedik században megszoktuk, hogy a telefonunk és a laptopunk nyújtja számunkra a szórakozás elsődleges formáját, mégis megéri néha kiszakadni a virtuális világból, és a barátaink vagy a családunk társaságában a kezünkbe venni egy társasjátékot, kipróbálni a szerepjátékozást, vagy megnézni a legközelebbi szabadulószobát.

Gruik Zsuzsa

(Magyar Szó, 2020. január 1.)