A szülőföld minden ember életében rendkívül fontos szereppel bír, hiszen már gyermekként is az utca és a körülöttünk lévő táj az, ami a leginkább meghatározó számunkra, és az, hogy ismerjük a fákat, a házakat, sőt még az orgonabokrot is, mert azok segítenek bennünket abban, hogy mindig hazataláljunk, nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is.
A buránysoriak és a kisfalusiak is ezt a helyet tartják szülőfalujuknak. Az évekkel ezelőtt eltávolított tábla helyére most újabb került, amely mindenki számára egyértelműen és jól láthatóan jelzi ezeket a kis településeket. Köszönhetően mindezt annak, hogy Zenta község polgármestere fontosnak tartja, hogy ezzel is erősítsük a szülőföldhöz és egyben Zentához való kötődésünket, és ha bárki megkérdi tőlünk, honnak jöttünk, akkor büszkeséggel mondjuk, hogy Bogarasról, Felsőhegyről, Keviből, Tornyosról, vagy éppen Buránysorról.
Még évekkel ezelőtt fogalmazódott meg a buránysori lakosok részéről az a kérés, hogy szeretett falujuk kapjon nevet, mondván, ez rendkívül fontos lenne az ott élőknek. A valódi öröm pedig most, karácsony előtt, az ádventi időszakban jött el, ismét bebizonyítva valamennyiünk számára, hogy ha türelmesen várakozunk és töretlenül bízunk, akkor bizony előbb-utóbb megtörténik a csoda. Áll a tábla, hirdeti egy kicsiny falu több száz éves múltját és az itt élő emberek ragaszkodását a földjükhöz, a falujukhoz, a városukhoz és a nemzetükhöz egyaránt.
„Szülőföldem szép határa!
Meglátlak e valahára?
A hol állok, a hol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek
Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől
De azok nem vigasztalnak,
Bús szivemmel árván hagynak;
Árván élek bús szivemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel
Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem mint a levél,
Melyet elkap a forgószél.”
(Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa!)
Perpauer Attila