A fiatalok nem ismerik a mákot

Ahogyan a mézbe mártott alma, dió és fokhagyma, a böjti bableves, illetve a halászlé, a mákos tészta vagy mákos guba is jellegzetes karácsonyi étel. Mákot a piacokon egész évben lehet venni, de karácsony előtt többen kínálják, hiszen aki egész évben nem is fogyasztja, ilyenkor legalább egy mákos tésztára valót vagy egy bejglibe való adagot megvesz.

A nyáron arról írtunk, hogy egészen jól termett a mák, csak nehéz értékesíteni, hiszen nincs rá igazán kereslet, és az ára is alacsony. Ezúttal, a karácsonyt megelőző időszakban egy több generáció óta mákot termesztő család tapasztalatait kérdeztük erről. Molnár Csaba bogarasi termelő egyike azon kevés földműveléssel foglalkozó családoknak, amelyek több nemzedéken keresztül termesztik a mákot. A bogarasi fiatalember napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az előző évekhez képest, amikor mákhiány volt, az idén elfogadható mennyiségben termett, a legnagyobb gond vele mégis az, hogy az ára továbbra is nagyon alacsony, nagyban képtelenek értékesíteni, kicsiben pedig nem sokat jelent az a néhány kiló, amit sikerül eladniuk.

– Ezelőtt voltak nagykereskedők a környéken, viszont mostanra eltűntek – magyarázta beszélgetőtársunk, aki azt is elmondta, hogy az idén, aki csak tehette, mákot is vetett, mivel tavaly hiány volt belőle, és így jó ára is volt. Az idén tehát a nagyobb haszon reményében ezzel is sokan elkezdtek foglalkozni, ezért nagyon félnek attól, hogy jövőre lehetetlen lesz majd a mákot értékesíteni. Csaba szerint az is komoly gondot jelent, hogy kevés a vásárló, a fiatalok egy része kiment külföldre, ezért sincs, aki fogyassza a mákot.

– Kiürülnek a városaink, a falvaink, a piacaink, már most sincs rá akkora kereslet, mint néhány évvel korábban, és ha ez így folytatódik, kár lesz termelni. Nagyon sokba kerül a munkaerő kifizetése, 250–350 dináros órabért is elkérnek, márpedig a mákot egyszer-kétszer meg is kell kapálni, ki kell egyelni, kézzel le kell szedni, vagyis sok munkát igényel. Lassan három éve csak döcögünk, de csináljuk tovább, egyelőre nem akarjuk feladni. Most, az ünnepek előtt kicsit fellendült a mák értékesítése, otthonról elég sokat el is adtunk, de a java része még megvan – mondta.

Csabáék 400–500 dinárért kínálják az őszi mák kilóját, a viszonteladóiknak egy kicsit olcsóban adják, hogy ők is fogjanak rajta valamit a piacokon. A mák nagykereskedelmi ára ugyanakkor 200 dinár, vagyis a felvásárlók ennyit hajlandóak adni érte.

– Nekem is ennyit ajánlottak, de én ennyiért nem adtam oda nekik – jegyezte meg, ahogyan azt is, hogy a piacukra már nem lehet nagyban, 10–20 holdon mákot termelni, hanem legfeljebb 2-3 hold termőföldön lehet vele foglalkozni. Csaba elmondta azt is, hogy családjuk rendszeresen fogyasztja a mákos ételeket. Szeretik a mákos tésztát, a mákos rétest stb., és szinte hetente egyszer ilyesmit esznek.

– Az is a probléma, hogy nincs, aki fogyassza. Hiába viszünk mákot az ismerőseinknek, sokan megjegyzik, hogy ők ilyesmit nem esznek, a gyerekeik meg nem is tudják, milyen is a mákos tészta. A mai fiatalok, úgy látom, nem nagyon ismerik a mákot, nem eszik a belőle készült ételeket – jegyezte meg végül beszélgetőtársunk.

Horváth Zsolt

(Magyar Szó, 2020. december 17.)