Pedagógus, pedagógusközösség, pedagógustársadalom. Olyan szavak, amelyeket gyakran emlegetnek ugyan az emberek, ám sajnos manapság egyre ritkábban pozitív vonatkozásban. De vajon mi az oka ennek a jelenségnek? Hogyan viszonyulunk mi, pedagógusok a kérdéshez?
Azzal valamennyien egyetértünk, hogy az iskola, ahogy egykor, úgy napjainkban is rendkívül fontos oktató és nevelő intézmény, arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy vajon manapság fenntartható-e az egyensúly a két tevékenység között, egy olyan időszakban, amelyben eleve felborult mindenféle egyensúly és mindenféle értékrend. Ha igen, akkor milyen módon, milyen erőfeszítések árán és legfőképp milyen eredményességgel valósítható ez meg?
Az online oktatás időszaka alatt az általános iskolás diákok esetében kétségkívül megnőtt a szülők jelenléte a tanulási folyamatban, sőt némiképp megváltozott a szerepkörük is, hiszen a tanítási folyamatnak is fontos elemeivé váltak. Felvetődhet azonban a kérdés, hogy a tanulási folyamat csak az oktatás során érvényesül-e, vagy ennél jóval mélyebbre hatoló részévé válik a mindennapoknak. A felvetés második része kétségkívül igazolódik a felnőtté válás során is.
A másik ember tisztelete, a párbeszéden és az egymás meghallgatásán alapuló kommunikáció, a biztató szavak jelenléte, az önzetlenség, a munkára való nevelés mind-mind olyan értékek, amelyekre egyre kevésbé figyelünk oda, mára talán kissé meg is koptak ezek az értékek, helyükbe az önzőség, egymás folyamatos ledorongolása lépett. A szülők gyakran érzik azt, hogy felülbírálhatják a pedagógus munkáját, megkérdőjelezhetik egy-egy helyzet és tevékenység, sőt magának a tanulási folyamat részeinek a helytállóságát is, olykor erőteljesen támadva azt a pedagógust, aki hosszú évek során összegyűjtött tudása és tapasztalata alapján a legjobb szándékkal, a lehető legtöbbet szeretné kihozni a diákokból, gondolkodásra serkentve, munkára sarkalva őket.
De vajon a pedagógusokra gondolva eszébe jut-e vajon valakinek az, hogy a járványhelyzet miatt az ő helyzetük is nehezebbé vált? Hiszen a 30 perces óra csak a látszat, amire sokan alapozzák abbéli megállapításukat, hogy a pedagógusok keveset dolgoznak, sok szünetet kapnak és egyébként is milyen jó nekik.
Számtalan kérdéssel és problémával szembesül a pedagógus és a szülő is a mindannyiunkat érintő helyzet miatt kialakított új rendszerben, aminek kétségtelenül rengeteg hiányossága és negatívuma van ugyan, azonban el kell fogadnunk azt, hogy ez a jelenünk. Bízom benne, hogy pedagóguskollégáim kitartása és elhivatottsága töretlen marad, és együtt ebben a szokatlan helyzetben is utat tudunk mutatni és értéket tudunk felmutatni, független attól, hogy éppen milyen környezetben vagyunk, és az online vagy a nem online térben fejtjük-e ki tevékenységünket!
Máriás Ildikó