Álomhálót szövögettek Zentán

Szombaton a délutáni órákban műhelymunkát rendeztek a város Zentropia kávézójában, ahol fiatalok és idősebbek egyaránt az álomcsapda elkészítésének a fortélyait leshették el Polyák Lénától, miközben saját álomhálójukat is elkészíthették.

– Ezek lényegében álomfogók, az álomháló az én játékosabb elnevezésem a dísztárgyra. Nyilván vannak, akik valamilyen jelentőséget is tulajdonítanak neki – mesélte Léna, s elmondta, hogy az álomfogó az észak-amerikai őslakos kultúrából származik, akik szerint az eszköz csapdába ejti a rossz álmokat, viszont a tollakon keresztül segíti a szépek áramlását a fejünkbe.

A világhálón található információk szerint az álomfogó hagyománya az odzsibva törzstől származik, később a cseroki és a kajova törzsre volt igen jellemző a készítése. Az 1960-as és 1970-es évek pánindián mozgalma során az amerikai őslakosok többi népcsoportja is átvette ezt a szokást. Így lett ez a különböző indián törzsek egységének szimbóluma. A hagyomány szerint egy kisebb kör vagy könnycsepp alakú keret körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót készítenek. Az álomfogót az ágy fölé akasztják, mintegy bűbájként használva, hogy megvédjék gyermekeiket a rémálmoktól. A fűzfából és inakból készült álomfogó kiszáradása jelzi, hogy a gyermek átlépett a felnőttkorba. Az indiánok hisznek benne, hogy az álomfogó kiszűri a rossz álmokat: „A jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”

Léna úgy ismerkedett meg a készítésükkel, hogy az egyik ismerőse szeretett volna magának egy ilyen fülbevalót, ő pedig amolyan próba szerencse alapon hét évvel ezelőtt elkészítette neki az első ilyen ékszert. Az idén a második ehhez hasonló műhelymunkát szervezték meg a népszerű szórakozóhelyen, a tavalyi óriási népszerűségnek örvendett.

– Eredetileg az oromi Malomfesztivált képzeltük el az első ilyen műhelymunka helyszínéül, de a fesztivállal kapcsolatos elfoglaltságaim miatt a workshop lefújása mellett döntöttem. A rendezvénysorozat után felkerestem Horváth Tamást, a Zentropia tulajdonosát, hogy itt megszervezhetném-e – mesélte Léna, hozzáfűzve, hogy javaslatát mindannyian örömmel fogadták, így összehoztak egy kellemes délutáni műhelymunkát. Az idén újra megszervezték a workshopot, amelyet jótékonysági gyűjtéssel is összekötöttek, a bevételt Pál Gajódi Olivér bajmoki kisfiú gyógykezelésére utalták át. Léna szerint nem olyan nehéz az álomfogó elkészítése: ugyanazt a hurokmozdulatot kell ismételgetni körbe-körbe.

– Az ember kezének és agyának rá kell állnia erre, s ha berögződik ez a mozdulat, akkor nagyon könnyű az elkészítése. A tavalyi műhelymunka végére mindenkinek sikerült elsajátítania a készítését – mesélte beszélgetőtársunk.

Horváth Zsolt

(Magyar Szó, 2020. október 27.)

Fotó: Vijatov Pálma