Ha elsötétül a világ

Györe Árpád, a Zentai Vakok és Gyengénlátók Szervezetének elnöke 2012 márciusában harmadmagával (Dević Milicával és Serfőző Franciskával együtt) alapította meg a ma már 98 tagot számláló egyesületet. Ez tulajdonképpen a szervezet önállóságának a kezdete, hiszen a szabadkai egyesületen belül már korábban is létezett. A szervezet vezetőjeként maga is látássérült személy, így több oldalról ismeri a vakok és gyengénlátók mindennapos problémáit. Györe Árpádot a fehér bot napja alkalmából az egyesület tevékenységeiről és a látássérültek helyzetéről kérdeztük.

– Mivel foglalkozik az egyesület?

– Sokat dolgozunk a szervezetben, amely nonprofit jellegű, tehát nem termel jövedelmet, én is önkéntes alapon vezetem. Három programja van: a munkaprogram, a szociális program és a pénzügyi program. A munkaprogramunkban olyan tevékenységeket valósítunk meg, mint a sportjátékok: tekézés, pikádózás, kötélhúzás, sakkozás. Ezenkívül különféle versenyeken is részt veszünk, mint a Braille-írás vagy -olvasás. Megünnepeljük a nemzetközi nőnapot, a fehér bot nemzetközi napját, a rokkantak napját, részt veszünk Zenta város napján is. Akik egyáltalán nem látnak, azok kapnak fehér botot, hogy ezzel közlekedjenek, mi pedig megtanítjuk nekik, hogyan kell azt használni, hogyan kell vele közlekedni. Sajnos az a tapasztalat, hogy sokan szégyellik, hogy elveszítették a látásukat, nem akarják, hogy mások számára ez kiderüljön, így nem használják a fehér botot. A munkaprogramunk keretében szoktuk évente megszervezni a számítógép-használat tanulását. Sajnos az időseket ez nem nagyon érdekli, hiszen nincs nekik otthon számítógépük, okostelefonjuk, nem tudják ezeket kezelni. Egyik évben megtanítottuk nekik a Skype, a Microsoft Word és az internet használatát, ám nagyon kevesen jelentkeztek, és a következő évre már ők is mindent elfelejtettek, mert otthon nem gyakorolták tovább. Mindezek mellett segítünk különböző dokumentumok kitöltésében is. Ezeket a programokat pályázatokból és adományokból fedezzük. A szociális programokra a  munkaügyi, foglalkoztatási és szociális ügyekkel foglalkozó minisztériumnál pályázunk. Ide tartoznak az orvosi előadások az időskori betegségekről, a szembetegségekről vagy most egy nagyon időszerű témáról, a koronavírusról. A fehér bottal kapcsolatos előadások is ide tartoznak, illetve a tanácsadás.

– Milyen pénzbeli támogatásra számíthat, aki elveszíti a látását?

– Sokan azért tagosodnak be hozzánk csak idősebb korukban, mert korábban jól vagy legalábbis jobban láttak, és csak idős korukra veszítették el a látásukat olyan mértékben, hogy az már problémákat okoz. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy egy vizsgálat során az orvos megállapítsa, szüksége van-e az illetőnek ápolásra. Ha igen, és ezt a szabadkai komisszió is megalapozottnak látja, akkor megkapja az ápolási díjat. Amikor valaki már egyáltalán nem lát, akkor megemelt ápolási díjat lehet kérelmezni, ami további anyagi juttatással jár.

– Milyen szembetegségekkel élők közül és melyik korcsoportból kerülnek ki az egyesület tagjai?

– Az egyesületünkben mindenféle szembetegség megjelenik: zöld és szürke hályog, szemidegelhalás, szembevérzés és különféle genetikai eredetű, vaksághoz vezető betegségek. Az átlagéletkor 60-65 év körül van. Sajnos kevés fiatal tagunk van, gyerek nincs egy sem. Pedig annak a gyereknek, aki teljesen a padra hajolva ír és olvas, nálunk van a helye. Újvidéken van egy stúdiónk, ahol az iskolai tankönyveket hangoskönyvként cédére veszik, így segítve, hogy a gyengén látó gyerekek a többiekkel együtt járhassanak iskolába, és haladhassanak a tananyaggal. Nem tudjuk, mi az oka, hogy nem tagosítják be hozzánk a szülők a gyerekeket, talán szégyellik a dolgot. Zimonyban van vakok iskolája, ami bentlakásos. Ott a gyerek teljes ellátást kap, és megtanítják a Braille-írásra meg a beszélőprogramok használatára. Utóbbiak nagyon korszerűek és hasznosak, mert lehetővé teszik számunkra a számítógépek használatát.

– Milyen problémákat okoz a látásvesztés az életvezetés szempontjából?

– A közlekedés az egyik legnagyobb probléma. Ha az illető a zebrához érve derékmagasságba felemeli a botot, akkor a forgalom leáll, ő pedig a botot leengedve átmegy a másik oldalra. Ezt az autósoknak, bicikliseknek tudniuk kellene, a vizsgaanyagban azonban sajnos nincs benne. Szerencsére a fehér botot látva megállnak az emberek. Ami gondot jelent, hogy a zebra szélén nincsenek lerakva azok a kidomborodó jelek, amelyekben megakad a bot, és így a vakok nem tudják, hol van a gyalogosátkelő. Zentán sajnos sehol nincs ilyen, és beszélő jelzőlámpából sincs elég. Sokan nem fehér bottal, hanem kísérővel közlekednek. A kísérőknek meg szoktuk magyarázni, mit hogyan kell csinálni. A lényeg az, hogy a vak személynek kell a kísérőjébe karolnia, és nem fordítva. A bot vagy a kísérő teszi lehetővé a biztonságos közlekedést. Sajnos többen azt hiszik, hogy az ápolási díj a jobb megélhetést hivatott biztosítani, pedig azt a pénzt azért kapja, hogy legyen egy kísérője, akivel bárhova eljuthat. Sajnálja kifizetni a pénzt, ezért inkább egymaga közlekedik, ahogy tud, ez azonban nagyon veszélyes, hiszen balesetekhez is vezethet.

– Az önállóság a legtöbb ember számára nagyon fontos. Hogyan állnak ezzel a vakok és gyengénlátók?

– A vak ember is ugyanolyan ember, mint az, aki lát, ám akinek van kísérője, az már nem teljesen önálló. A saját házát mindenki ismeri: tudja, hogyan jut el egyik helyiségből a másikba, melyik tányért hol találja, és a késeket mindig éllel lefelé teszi a fiókba. Ezek mind növelik az önállóságot. Van, aki főzni is tud magának. Ebben a tapasztalat segíti: pontosan tudja például, meddig kell pirítani a hagymát. Az a jó, ha ahogy fokozatosan veszítik el a látásukat, úgy ezzel párhuzamosan egyre több dolgot megtanulnak látás nélkül, de egyedül csinálni. Így maradhat meg valamennyire az önállóságuk. Ehhez folyamatosan gyakorolni, tanulni kell.

Gruik Zsuzsa

(Magyar Szó, 2020. október 15.)