De nehéz az iskolatáska…
A naptárra pillantva gyorsan rádöbbenhetünk, hogy rövidesen vége a nyári szünetnek, és vészesen közeledik szeptember elseje, készülődhetünk az új tanévre. Az előző váratlan fordulattal ért véget, sőt bőven tartogatott meglepetéseket, szokatlan helyzeteket, amivel minden félnek meg kellett küzdenie. Próbálkozott is mindenki, ám természetes, hogy a folyamatot másképp ítélték meg a szülők, a diákok, a pedagógusok, hiszen valamennyien más-más szemszögből közelítették meg a helyzeteket és a felmerülő problémákat is. Az is eltérő volt, hogy ki mennyire látta eredményesnek az online oktatást, az viszont talán senki számára nem kétséges, hogy a próbatételt sikerült kiállnunk.
De jön az újabb! Itt a tanévkezdés, ami olyan kérdéseket vet fel, amelyekhez nem szoktunk hozzá, nagyfokú bizonytalanság jellemzi a készülődést, és jelen pillanatban az is előreláthatatlan, milyen időtartamra tervezünk, tervezhetünk. A tavalyi tanévből kiindulva mindannyiunk számára bebizonyosodott, hogy az ember a mélyvízből is ki tud evickélni, ha akar, csak az nem mindegy, hogy milyen következményekkel: előnnyé tudjuk-e kovácsolni, vagy hátránnyá válik a küzdelmes időszak.
Már a készülődés sem szokványos, így nagy valószínűséggel a tanítás sem lesz az. Nem a ránk váró új kihívások miatt, sokkal inkább amiatt, mert bizonytalan, mire kell jobban odafigyelni, mit kell előtérbe helyezni, mit hogyan lehet megvalósítani. Az egészség megőrzése vagy a tartalmak és a tudás átadása felé billenjen a mérleg? Hogyan kerülhet egyensúlyba a kettő? Egyáltalán egyensúlyba kell-e kerülniük? Számos felmerülő kérdés, amelyek közül több is megválaszolatlan marad, legalábbis még egy jó ideig.
Elmerenghetünk azon, hogy megvan-e a bizalom a szülők, valamint a pedagógustársadalom részéről az előírt intézkedésekkel szemben, ki mennyire hisz azok szakszerűségében, helytállóságában, megvalósíthatóságában. Arról sem ugyanakkor szabad megfeledkeznünk, hogy számtalan esetben tapasztaltuk már, miként írja felül a gyakorlat az elméletet, így ez a tényező sem hanyagolható el a tanévkezdés kapcsán. Kulcsfontosságúnak tekinthető továbbá az is, hogy a barátkozásra, az osztályközösségben megélt közös élményekre vágyódó gyermekeknél, különösen a kisebbeknél, milyen módon, mekkora hatékonysággal érhető el az iskoláknak kiküldött előírások betartatása.
Éppen emiatt idén másképp készülünk a tanévkezdésre, más kérdésekre szeretnénk választ kapni, mint az eddigiekben, az viszont nem változott meg, hogy türelemmel, erővel, kitartással kell felvérteznünk magunkat, legyen szó akár a szülőkről, akár a pedagógusokról. Ennek jegyében kívánok sikeres tanévkezdést és jó tanulást, illetve tanítást mindenkinek!
Máriás Ildikó