A sörsajt zentai mestere

Régi, hagyományos tejtermékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik Jablonszki Ferenc és családja Zentán. Termékeiket a hazai törvényekkel összhangban készítik, a saját tehenükből kinyert és feldolgozott tejhasznot értékesítik. A termékek legnagyobb erénye, hogy tartósítószer hozzáadása nélkül készülnek, amire egyre kevesebb példát találhatunk a boltok polcain fellelhető tejtermékekben. Ferencet telefonon értem el, és éppen munka közben zavartam meg. Ám ez nem ejtett csorbát a beszélgetésünkön, végig éreztem a szeretetet és az elhivatottságot választott foglalkozása iránt.

— A gazdaságunk beindulása igencsak döcögős volt, és bevallom, nehezen értünk el idáig, most már azonban büszkén tekinthetünk vissza a családommal, hiszen letettünk valamit az asztalra. Csaknem húsz évvel ezelőtt kezdtünk bele a tejfeldolgozásba. A legnagyobb gondunk, hogy nincs földünk, melyen megtermelhetnénk a szarvasmarháink takarmányát, így azt a mai napig vásárolnunk kell. Aki nincs benne, az sajnos nem tudhatja, hogy valójában mennyire emberigényes munkáról van szó, napi 200—250 liter tejet feldolgozni ugyanis nem gyerekjáték. A párom hatalmas segítséget nyújt, amit ezúton is szeretnék megköszönni neki. Felosztottuk egymás között a tejfeldolgozás részeit, azaz megszabtuk, kinek mi a feladata, így könnyítve az egyedül igencsak terhes munkát. A nagyszülők is besegítenek, mind a gyermekőrzésbe, mind a termékek kiszállításába. Ez egy igazi csapatmunka, melyet nem győzök meghálálni nekik. A kezdetekben csak piacokon értékesítettük a termékeinket, de mivel papírral szerettük volna alátámasztani a tranzakciókat, tíz évvel ezelőtt hivatalosan is megnyitottuk tejfeldolgozó üzemünk kapuit.

* Hogyan fest egy átlagos nap?

— Egy hétköznap hajnali 5 órakor kezdődik. Ekkor érkezik meg a mi hűséges, hosszú ideje nálunk szolgáló munkásunk, aki elvégzi a fejést. Addig én megetetem a teheneket, a párom pedig a tejszeparátor mellett dolgozik. Ilyenkor készül a tejszín és a különféle túrófélék. Időközben elkészül a piacra az áru, melyet frissen értékesítünk. 12-12.30-kor fejeződik be a piac. Amikor hazaérünk, ellenőrizzük a jószágok egészségi állapotát, azért, hogy minden rendben legyen velük, hiszen mégiscsak belőlük élünk. Ilyenkor ha szükséges, pótoljuk a hiányzó takarmányt. Délután indulok a vaskereskedésbe, ahol immár huszonöt éve dolgozom. Ott a munkaidő végéig, azaz 19.30-20-ig tartózkodom. Amíg a délután legnagyobb részét ott töltöm, addig a tejüzemben nem áll meg az élet. Ekkor tudják meg a helyi cukrászdák, hogy milyen termékekre van szükségük a zavartalan működéshez. A nejemnek leadják a rendelést, s ő előkészít mindent a kívánságok szerint. Itt lép be a képbe édesapám, aki a kiszállításban segédkezik nekünk. Amikor hazaérek, a párom leadja a listát, hogy mely termékeinket kell pótolni, de mielőtt még nekikezdenénk a feldolgozásnak, ha úgy adódik, kiszállítjuk az egyéni megrendeléseket a városlakóknak. Éjjel, amikor már hűvös van odakint, hozzálátok a sajtok készítéséhez. A specialitásom a sörsajt. Hogy éjjel dolgozunk, az egyrészt a hőmérséklet miatt fontos, másrészt azért is, hogy ne lábatlankodjanak körülöttünk a gyerekek, hiszen a sörsajt egy bizonyos fázisában igencsak forró massza, mely ha váratlanul találkozik az emberi bőrfelületekkel, akkor igencsak súlyos égési sérüléseket okozhat. Egyébként ez egy puha, lágy, képlékeny sajt, melynek ízét a régi, falusi tejtermékekhez tudnám hasonlítani, nagyanyám sajtos tésztája volt ilyen. A napjainkban elterjedt sajtfélék teljesen másak, mert megannyi mesterséges adalékot kevernek beléjük az elkészítésük során. Hozzá szeretném még tenni, hogy a termékeinket a piacokon meg lehet kóstolni, ezzel is megkönnyítve a választást.