A nyár eleji időszak minden évben különös élmények sorát tartogatja a végzős általános és középiskolás diákok számára, akik ebben időszakban tesznek érettségi vizsgát, életük meghatározó időszakának lezárásaként ünnepélyes keretek között elbúcsúznak iskolájuktól, majd az új iránti, némi bizonytalansággal és félelemmel átitatott várakozás határozza meg a mindennapjaikat: sikerül-e bejutniuk a hőn áhított középiskolába vagy egyetemre, sikerül-e megtenniük az első lépéseket azon az úton, amelyet megálmodtak maguknak?
A ballagási ünnepségekre mindig óriási figyelem összpontosul, hiszen azok összehozzák a családokat, mivel ilyenkor nemcsak a szülők tekintenek határtalan büszkeséggel ballagó gyermekeikre, hanem a testvérek, a nagyszülők, a nagynénik, a nagybácsik és minden rokon szíve és lelke is örömmel telik meg, valamennyien átérzik a pillanat ünnepélyességét és jelentőségteljességét is, éppen ezért igyekeznek az ünnepelttel osztozni az örömében, vele együtt megélni azt. Az idei évben az élet némiképp felülírta az ilyen irányú törekvéseket, a járványhelyzet miatt talán több helyen nem volt teljes létszámú a család, ám a megpróbáltatásokkal teli időszak után, a rendkívüli állapot feloldását követően a legtöbb oktatási intézményben mégiscsak lehetőség nyílt az ünnepélyes búcsúzásra. Kétségtelen, hogy esetenként talán nem volt tökéletes a pillanat, nem volt olyan, mint amit az elmúlt évek során megszokhattunk, ám a ragyogó szempárok ezért is kárpótolták a meghatódott családtagokat.
Az ünnepélyes pillanatokon túl azonban sokkal többről van szó: egy időszak lezárásáról és egy újnak a kezdetéről, ami útkeresést és önmaguk keresését is jelenti egyben. Ez egyaránt igaz az általános iskolát és a középiskolát befejező diákokra is. A középiskolások esetében azonban talán még egyértelműbben kirajzolódik annak fontossága, hogy mennyire reálisak a saját magukkal szemben megfogalmazott elvárásaik, illetve hogy mennyit tudnak és akarnak majd tenni az álmaik megvalósulásáért, hiszen ezektől függ, hogy az álmaik és a vágyaik megmaradnak-e az álmok és a vágyak szintjén, vagy képesekké válnak arra is, hogy lépésről lépésre haladva, a sok esetben elsőre talán megléphetetlennek tűnő lépcsőfokokkal megküzdve, meg is valósítsák azokat, és örömüket leljék mindabban, amit célként tűztek ki maguk elé.
Mi felnőttek, beleértve a szülőket és a tanárokat is, jobbára tisztában vagyunk azzal, hogy az útkeresés bizony tartogat nehézségeket a fiatalok számára, csakúgy, mint azzal, hogy az út sem mindig teljesen egyenes, sőt olykor nagyon is kacskaringós, sőt buktatókkal teli, és pont ezért kell ott lennünk a leendő középiskolások, illetve egyetemisták mellett, hogy támogatásunkról biztosítsuk őket, segítő kezet nyújtsunk és utat mutassunk nekik az útjukat átfonó nehézségekkel szembeni küzdelem során a rájuk váró útvesztőkben.
Pedagógusként mindenekelőtt annyit üzennék minden idén ballagó általános és középiskolás fiatalnak: Ígérjétek meg saját magatoknak, hogy akkor sem adjátok fel az álmaitokat, ha nehézségekkel szembesültök a megvalósításukhoz vezető úton, hanem minden erőtökkel küzdeni fogtok értük és ezáltal önmagatokért, illetve a saját jövőtökért is! Szorítok, szorítunk nektek! Sok sikert a jövőben!
Máriás Ildikó