Színház zárt ajtók mögött
Bár a rendkívüli állapot ideje alatt elmaradtak az előadások, a zentai színház kedvelőinek sem kellett teljes egészében nélkülözniük a színházművészetet. A Zentai Magyar Kamaraszínház április elejétől rendszeresen közzétette egy-egy előadásának archív felvételét, a magyar költészet napjára pedig otthonaikban felvett verses összeállítással készültek a színészek. Wischer Johannt, a zentai színház igazgatóját a rendkívüli állapot alatti helytállásról és a közeljövőre vonatkozó tervekről kérdeztük.
– A színházban nemcsak előadások vannak, hanem háttérmunkák is, amelyeket azért csinálunk, hogy aztán kimehessünk a színpadra, és megmutassuk, mit gondolunk a világról, az emberekről, a társadalomról. Amikor március közepén becsuktuk az ajtókat, még nagyon sokáig bent voltunk a zárt ajtók mögött. Vagyis próbáltuk magunkat utolérni a technikai munkákban, gondolok itt a különböző javítani- és raktározni valókra, a rendrakásra, valamint az irodai munkában is, mint például a pályázatok megírása, elszámolása. Bonyolódik a következő év megtervezése is, hiszen nem tudjuk, mire számíthatunk. Nem tudjuk, lesz-e még járvány, szabad-e majd előadásokat tartanunk, hány nézőt fogadhatunk egyszerre, és azt sem, hogy milyen támogatásokat kapunk. Ebben a káoszban megpróbálok legalább háromféle tervet készíteni, hogy amikor kiderül, melyik irányba kapunk zöld utat, elindulhassunk. Nagyon sok vendégszereplésünk elmaradt, ezeknek az egyeztetése jelenleg is folyik. Nagy részüket áttesszük a következő évadra. Ugyanígy a tavasszal felvállalt kötelezettségeinket is áttesszük őszre. Eközben készítenünk kell az új előadásokat is – hangsúlyozta Wischer Johann, aki az archív felvételek közzétételéről elmondta, hogy a nézőket sem szerették volna magukra hagyni, igaz, kezdetben nem tervezték ezek megosztását.
– Nincsenek három- vagy ötkamerás videofelvételeink. Ehelyett archív felvételeink vannak, általában a főpróbát és a bemutatót rögzítjük egy-egy kameraállásból. Erre azért van szükség, hogy ha felújító próbára kerül sor, megnézhessük, mit és hogyan is csináltunk. Ezek a felvételek erre valók. Egy-két olyan előadásunk volt csak, például a Zenta, 1697 című rockopera, amit 5-6 kamerával, olyan minőségben vettünk fel, hogy az képernyőre is való. A képernyő előtt akkor élvezhető igazán egy színházi előadás, ha egy komplett stáb dolgozik rajta rendezővel, közeli képekkel, vágással. Ez több hetes utómunkát jelent. Később kiderült, hogy a járványhelyzet sokáig fog tartani, ezért úgy gondoltam, hogy a legjobb felvételeinket mégiscsak megmutatjuk a nézőknek. Így jelentünk meg mi is az online térben. Aztán, ahogy múlt az idő, ismét felülírtam az elképzelésemet, és azokat a felvételeket is közzétettük, amelyeknek bizonyos hiányosságaik voltak, például nem lehetett mindig jól hallani, látni őket – magyarázta a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, aki a további terveikről elmondta, hogy a magyar költészet napjára létrehozott versösszeállításhoz hasonló produkcióval készülnek a június 4-ei nemzeti összetartozás napjára, ezúttal Reményik Sándor verseiből válogatva.
– Még nem tudjuk, hol fogjuk ezt előadni, hiszen most úgy áll, hogy május 31. után kinyithatnak a színházak, de nem tudjuk pontosan, hogy ez mit jelent majd. Lehet, hogy 50 embert fogadhatunk, lehet, hogy 200-at, lehet az is, hogy az utcán, például a pavilonban tartjuk meg a nyílt versösszeállítást. Ezt várhatóan május 20-áig eldöntjük. Egyelőre annyi a biztos, hogy ez a versösszeállítás videón mindenképp megjelenik, és remélem, hogy élőben is megmutathatjuk a nézőknek – hangsúlyozta Wischer Johann, aki hozzátette, hogy múlt héten elkezdtek egy újabb próbafolyamatot is: az őszi tantermi produkciókra készülnek. Csehov Medvéjét fogják előadni, ami egy félórás, egyfelvonásos komédia, ami előtt és után (tantermi produkcióról lévén szó) beszélgetnek is a diákokkal.
Gruik Zsuzsa
(Magyar Szó, 2020. május 15.)