Százötven éves a felsőhegyi iskola

Az idén ünnepli fennállásának 150. évfordulóját a zentai Petőfi Sándor Általános Iskola felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály kihelyezett tagozata. Az évforduló jegyében szerda délelőtt az iskolaépületben ünnepélyes keretek között megnyitották A közoktatás kezdetei Felsőhegyen című kiállítást.

Az egybegyűlteket elsőként Gordon Kolos, a Petőfi Sándor Iskola igazgatója, majd pedig Perpauer Attila, a zentai önkormányzat községi tanácsának oktatási és művelődési kérdésekkel megbízott tagja köszöntötte. Perpauer beszédében többek között rámutatott, hogy egy iskola nem csak a tudás-, az ismeretek átadásának a központja, hanem közösségteremtő funkciója is van, egy faluban pedig a kultúra, a művelődés terén fontos szerepe van. Ezzel a felsőhegyiek is tisztában vannak, mert az elmúlt években, évtizedekben is összefogtak és támogatták, fejlesztették iskolájukat, amivel lehetőséget adtak arra, hogy az az elkövetkező generációk szebb épületben és jobb körülmények között tanuljanak.

A községi tanács tagja ugyanakkor kihangsúlyozta azt is, hogy a tegnapi ünnepség annak is az ékes bizonyítéka, hogy a felsőhegyiek magukénak tekintik a közösségi tereket. Legyen ez így az elkövetkező időszakban is, mert csak akkor tud élni és fejlődni egy közösség, ha fontosnak tartja azt, amit az elmúlt másfél évszázadban megteremtettek.

Ezt követően id. Fodor István mesélt a település múltjáról, illetve a közoktatás kezdeteiről a faluban. A nyugdíjas pedagógus és levéltáros rövid előadásában elmondta, hogy elődeink idejében, amíg fel nem épült a régi iskolaépület, addig Eszes András házában folyt a tanítás.

– Akkoriban a sok kis nádfedeles házikókban rengeteg gyermek élt, nem úgy mint manapság, és sajnos az ilyen korú gyermekeknek már dolgozniuk kellett, s ezért tavasszal és ősszel nem tudtak iskolába járni, hanem 1870 telén kezdődött meg a tanítás – emelte ki, és elmondta azt is, hogy akkoriban már építették a régi iskolát, ami két tanteremnyi területet tett ki, s hasított deszkákkal borították a tetejét. Volt egy tornya is, harangocskával. Fodor szerint ez is az egyik oka annak, hogy most ünnepelték a közoktatás kezdetét a faluban, másrészt pedig azért, mert a felsőhegyiek közül sokan kerültek ki olyanok is, akik tanítók lettek és ebben az iskolában is tanítottak. Az első ilyen tanító, aki az egész életét Felsőhegyen tanította le, az Burány Ferenc volt, aki festményen örökítette meg a régi iskolaépületet.

Ennek a képnek nagyon különleges sora és sorsa volt. A tanító lánya ugyanis Magyarországra, Békéscsabára költözött, s egészen addig őrizgette a százéves képet, amíg Surányi Etelka, az egyik felsőhegyi asszony közbenjárására, Fodor István segítségével hazakerült, és be is mutatták az ünnepség során.

Az iskolaépületben megnyílt kiállítás anyaga egyrészt magántulajdonból, másrészt pedig a zentai levéltárból származik, de Fodor István, a kiállítás szerzőjeként a falu népének a figyelmét is igyekezett felhívni az eseményre, s így néhány falusitól is kapott képeket. A nyugalmazott levéltáros tollából lapunk három folytatást is leközölt a közoktatás felsőhegyi történelméről, és az iskola újabb kori történelmének publikálásával maradt csak adós.

Felsőhegyen az 1870-ben épült, két tantermes, első iskolaépület 1953-ig szolgálta a felsőhegyieket, s a  gyerekek tulajdonképpen addig jártak iskolába, míg meg nem tanultak írni és olvasni, és nem sajátították el az alapvető számtani műveleteket. Ez két tanévet jelentett. Az első nyolcosztályos nemzedék 1953-ban hagyta el az iskolát, s azóta is nyolcosztályos az iskola – mesélte id. Fodor István, aki kitért arra is, hogy nagyon sok felsőhegyi származású tanító is tanított benne, az utóbbi időben pedig Zentáról is jönnek utazótanárok, de vannak még helybeliek is.

– Pedagógusként magam is nagyon pártolom azt, hogy helybeliek tanítsák a gyerekeket, hiszen jobban együtt lélegeznek és együtt élnek a faluval – jegyezte meg végül beszélgetőtársunk, aki elmondta, hogy  az iskola történetét a levéltárban található dokumentumok és a falusiak visszaemlékezései alapján írta meg, de ezenkívül van még egy nagyon értékes dokumentum, ami még feldolgozásra vár, ez pedig az iskola évkönyve, amit szerencsére rendszeresen vezettek a legcsúnyább, háborús, hiperinflációs időszakban is.

A rendezvényen jelen volt Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere is, aki lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az elmúlt néhány évben ebben az iskolában is sor került beruházásokra, a nyílászárók cseréjéktől kezdve a kazán körüli gondok megoldásáig. A községi elöljáró szerint nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy falu életében mennyire jelentős az iskola, amit ez a kiállítás is bizonyít.

– Ahogyan fejlődött a falu, úgy fejlődött vele az iskola is, s ezért fontos, hogy tudjuk, honnan is jöttünk, de azt is lássuk, hogy merre tartunk – hangsúlyozta ki Czegledi, aki elmondta azt is, hogy elkészült az iskola tornatermének a felújításáról és a fűtésének a megoldásáról szóló dokumentáció, s a felújítással nemcsak az iskolának segítenek, hanem ezzel a sporttevékenységet is fellendítik majd a faluban.

A rendezvényt az iskola diákjainak alkalmi művelődési műsora tette ünnepélyesebbé.

Horváth Zsolt

(Magyar Szó, 2020. március 12.)