A kócos gombócok napja
A zentai Napraforgó Civil Szervezet az egészséges táplálkozás jegyében évek óta megszervezi a Manókonyha programot gyermekek részére. Mivel az elképzelés pályázati pénzekből valósul meg, a résztvevőknek ingyenesek a foglalkozások.
A Manókonyha, melyet Vatai Zsuzsanna és Vasas György vezet, az egykori Baba-mama főzőcskéből nőtt ki, ahol ötéves gyerekeket tanítottak főzni az anyukájukkal együtt. A kezdeményezésnek, Zenta Község Önkormányzata támogatásával, a Tisza-part—Alvég Helyi Közösség ad otthont.
Az idén első alkalommal a jelenlevők mókás, különféle magvakkal gazdagított szendvicseket formáztak, melyeket természetesen el is fogyasztottak. A soron következő menü borsós paprikás, tejfölös nokedli és uborkasaláta volt. Amíg az étel főtt, lehetett játszani vagy mesét hallgatni, és végül jó étvággyal ebédelni. Kiderült, a Manókonyhában még az uborka reszelése is olyan élmény, amelyből senki sem akart kimaradni. Ugyancsak nagy sikere volt a lerniben, zöldségágyon sült húsnak, valamint a rostos almalének és a csalamádénak is. Az utóbbiról Zsuzsa a következőket mondta:
— A bioalmát áldott emlékű nagymamám passzírolóján, egy, a ’60-as évekből származó, elnyűhetetlen, tekerős masinán törtük át, a gyerekek nagy örömére! Forralás után üvegekbe zártuk az almalét, és fészekbe raktuk, hogy a nedű lassan hűljön ki. Sem cukor, sem tartósítószer nincs benne. A csalamádénak már tavaly is nagy sikere volt, és nem csak az íze miatt. A hámozás, szeletelés, aprítás, reszelés mind olyan tevékenység, amely fejleszti a kézügyességet. Büszkén állapítottam meg, hogy a kis lurkók egyre gyakorlottabbak, a kést is sokkal ügyesebben használták már, mint tavaly. Az ízek összeérésére egy kicsit várni kellett, az üvegekbe rakott finomságot később vitték haza a szorgos manók.
A programban tésztaszobrászat is szerepelt, a gyerekek ugyanis a gyúrás után kaptak egy-egy darab tésztát, melyből magvakkal díszített baglyokat, virágokat, kutyust, nyuszit… formáztak, amíg az alapanyagból futotta. Amint egy tepsire való elkészült, máris tolták be a következő adagot a sütőbe.
Ottjártamkor nagy volt a nyüzsgés az asztaloknál: a Stevan Sremac Általános Iskola több mint harminc harmadikosa, Pecarski Elvira és Gere Elvira tanítónők diákjai gömbölygették a földimogyoróval, mazsolával dúsított, kekszes alapanyagból a gombócokat, melyek attól lettek kócosak, hogy a kis kezek kókuszreszelékbe, darált dióba is beleforgatták őket. Megtudtam, az egyik osztály rendszeresen részt vesz a foglalkozásokon, a másik először kukkantott be a Manókonyhába.
— Terveink szerint egy paprikasavanyítás is beleférhet a keretbe — hallottam Zsuzsától és Gyuritól. — Szeretnénk, ha a gyerekek megértenék, a finomságokhoz nincs szükség semmiféle tartósítószerre, ízfokozóra vagy adalékra. Itt azt is megtanulják, hogy a főzéshez mindig kézmosással kezdünk hozzá, és a munkafelületet is fontos tisztán tartani. Az összejövetelek egy—három órát tartanak, ha rövidebb ideig van itt a csoport, mindent előkészítünk, ha pedig tovább maradhat, akkor egy-egy ételnél az alapoktól indulunk, például a hozzávalók megtisztításával. A Manókonyha nekünk is, meg a gyerekeknek is örömforrás. Hasznos időtöltés, mely most szórakozás számukra, de a jövőben minden bizonnyal kamatoztatni tudják az elsajátított tudást.
A további elképzelések egy módszerbemutató, receptes összefoglaló közreadására vonatkoznak, akár elektronikus formában is, hogy az iskolában az osztályok, szakkörök is alkalmazhassák ezt a hasznos programot.
Tóth Lívia
(Hét Nap, 2019. október 1.)
