Jöhet Tokió!
A márciusi magyar országos bajnokságon elért sikereit követően Szabó Szebasztián zentai, jelenleg a Győr csapatát erősítő úszó magyarországi honosítása villámgyorsan elkezdődött és be is fejeződött – a 23 éves kiválóság a júliusi, kvangdzsui vizes világbajnokságon már piros-fehér-zöld színekben csobbanhatott medencébe, a minap pedig az is kiderült, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem látja akadályát annak, hogy Szabó a magyar válogatott tagjaként induljon Tokióban.
A honosításodat követően többen nehezményezték, hogy a magyar válogatottba kerültél, leginkább a közvetlen riválisaid és edzőik szólaltak fel a médiában. Te éreztél ebből valamit?
– Nem, a csapaton belül semmit se lehetett észrevenni, senki nem kommentálta, miért vagyok ott, hogy kerültem oda. Kedvesen fogadtak mind az úszók, mind a szakvezetés. Inkább azt éreztették velem, hogy közéjük tartozom, és ott a helyem. Mintha évek óta nagyon jól ismernénk egymást.
Bekerültél a Team Ironba, a vb-t követően Hosszú Katinkáékkal utaztál a világkupa ázsiai állomásaira, úgy tűnik, számíthatsz a támogatásukra. Mondhatjuk, hogy viszonylag rövid időn belül, csupán néhány hónap alatt bekerültél az elitbe.
– Talán így tűnik, én azért érzem, hogy 14 hosszú és olykor viszontagságos évre volt szükségem, hogy ilyen körbe kerüljek! Hálás vagyok minden előttem adódó új lehetőségért, azért különösen, hogy ilyen csapatban úszhatok. Rendkívüli sportemberek, óriási nemzetközi tapasztalattal a hátuk mögött, jó velük versenyezni. A világkupaversenyek nagyon jól teltek a számomra, teljesen más a hangulat, mint egy világbajnokságon, örülök, hogy sikerült jó benyomást keltenem. Remélem, a folytatás is hasonlóan sikerül majd!
Hogy érzed, a vb-n és vk-n sikerült bizonyítanod, hogy igenis helyed van a csapatban?
– Nem érzem, hogy bárkinek is bizonyítanom kellett volna, nem is ez hajtott. Szerettem volna kihozni magamból a maximumot. A vb jó volt, de valójában többet vártam magamtól. Az 5. hely önmagában nem rossz, viszont nagyon sajnálom, hogy mindössze egy tized hiányzott a dobogóhoz, ez a mai napig mélyen érint. A váltókra se lehet szerintem panasz, igyekeztem segíteni, hogy a váltók, amelyekben helyet kaptam, olimpiai kvótát szerezzenek, és ez meg is lett, az elsődleges célkitűzést teljesítettük. Az első vk-állomás nem sikerült jól, kissé kiengedtem a vb után, de szerencsére hamar összekaptam magam, és a másik két állomáson már úgy úsztam, ahogy kell.
100 pillangón és 100 gyorson is megvan az olimpiai szint, pillén az egyéni legjobbaddal 5. lettél volna a vb-n. Néhány nappal ezelőtt kiderült, akár Tokióban is indulhatsz.
– Ezen a két számon kívül még 50 gyorson is szeretnék a szintidőn belülre kerülni, nem az olimpia miatt, inkább csak azért, hogy magamnak bebizonyítsam, erre is képes vagyok. Külön erre a számra nem készülök, de ha alkalmam nyílik rá, akkor versenyzek. Ami a tokiói szereplésemet illeti, nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan jóváhagyják. Mikor elindítottuk a folyamatot, közölték velem, hogy várhatóan hosszú időt vesz majd igénybe, és ne várjak pozitív elbírálást, gyakorlatilag lemondtam mind a világbajnoki, mind az olimpiai szereplésről, így nagyon meglepett. Nem sokat tudtam az ügyről, fontosabb volt, hogy magamra koncentráljak, arra, amit még csinálnom kell a céljaim eléréséhez. A további programom is változik, az idény elején összeállított edzéstervemben még a májusi, budapesti Eb szerepelt kiemelt helyen, most azonban módosítunk, és természetesen az olimpiára koncentrálunk.
Túl vagy az első világversenyeden a Duna Arénában, ahol immár hazaiként ugrottál medencébe. A 2017-es vb-n láthattad, milyen a magyar közönség, most azonban már érted is szorítottak…
– A magyar közönség mindig fenomenális, most sem volt másként. Sajnos, idénynyitó verseny volt, így a csúcsformától elmaradtam, természetesen igyekeztem a legjobb formámat hozni, jó felmérő volt, hol is tartunk jelenleg a felkészülésben, és az eredményeknek is örülök. Májusban Budapest rendezi az Európa-bajnokságot, biztos vagyok benne, hogy fantasztikus lesz!
Erős Kincses Krisztina
(Magyar Szó, 2019. október 25.)
Fotó: Marcali Gábor (Győr+)
