A kisvárosból a világhírnév felé

Az Ostrom című filmjéért nemrég Diák Oscar-díjjal kitüntetett zentai születésű filmrendező, Kovács István volt a vendége csütörtökön este a zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című rendezvényének, amelynek keretében a rendező mesélt pályafutásának kezdeteiről és legmeghatározóbb momentumairól, a Diák Oscar-díjról, valamint a terveiről és sok egyéb dologról is.

Kovács István kifejtette, a Diák Oscar-díj elnyerése fontos mérföldkövet jelent a pályáján, ugyanis a rangos elismerésnek köszönhetően minden valószínűség szerint új lehetőségek nyílnak majd meg előtte, nemcsak azért, mert sok pozitív visszajelzést kapott a szakma legnevesebb képviselőitől, hanem azért is, mert egy menedzsmenttel foglalkozó csapat is felfigyelt rá, amellyel megállapodtak abban, hogy megpróbálják a közös munkát, majd hozzátette, abban bízik, hogy ez a kezdeményezés hosszú távú együttműködéssé növi majd ki magát, amelyből izgalmasabbnál izgalmasabb projektumok születhetnek meg.

Az Ostrom című filmje kapcsán elmondta, a film ötlete évekkel ezelőtt született meg, tanára, Németh Gábor mesélt neki egy történetet, amely nagyon megérintette, és ezt gondolta tovább a szarajevói ostrom témáját feldolgozó filmjében, amely sajátos technikával készült, hiszen sokáig játszadoztak a gondolattal, hogy esetleg VHS-re rögzítik, ám végül a 16-os film mellett döntöttek, ráadásul lejárt filmeket használtak a forgatások során, ami igen sajátossá tette az egésznek a hangulatát, ugyanakkor ez a sajátos hangulat kiválóan illeszkedett a film témájához. Hozzátette, sokan próbálták őket lebeszélni erről az ötletükről, hiszen tudták, hogy mindez rengeteg hátránnyal jár majd, mégis kitartottak az elképzelésük mellett, amit természetesen azóta sem bántak meg.

A sikerre vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, számára általában maga a munkafolyamat jelenti a sikert, amikor leforgat valamit, amiről úgy érzi, hogy sikerült átadnia a munkatársainak azt, amit szeretett volna, és sikerült létrehozniuk azt, amit közösen megálmodtak. Hozzátette, az persze, ahogyan mindenkinek, neki is nagyon sokat jelent, ha mindez a közönséget is megérinti. Ennek ellenére úgy véli, rendezőként az embernek nem szabad megengednie, hogy önmagán kívül bárki más befolyásolja a munkájában, nem szabad arra törekednie, hogy másoknak tetsszen az az anyag, amelyet létrehoz. Mint mondta, meggyőződése, hogy nem feltétlenül csak az ember szép és jó oldalát kell megmutatni a vásznon, hiszen ha nem azt mutatják meg, akkor az igen fontos dolgokat tud közölni arról, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, illetve miért választjuk azokat az utakat, amelyek mellett letesszük a voksunkat. Az est vendége a kitartás fontosságára hívta fel a közönség soraiban helyet foglaló fiatalokat figyelmét, ugyanis – mint mondta – amikor tizenhét évesen eldöntötte, hogy filmrendező lesz, sokan csak legyintettek rá, mondván, majd elvégzi a jogi egyetemet, és elfelejti ezeket a dolgokat, aztán mégsem így történt, hiszen lehetetlent nem ismerve tartott ki a célja mellett.

A zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című nyilvános beszélgetéssorozata az Adai Színtársulat Kulturális Egyesület, az Intellektus Civil Szervezet és a TM-People International Kft. szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Zenta Község Önkormányzata és Zenta Község Ifjúsági Tanácsa támogatásával valósul meg.

H. A.

(Vajdaság Ma, 2018. december 21.)