Építészeti örökséget mentettek meg

Engem teljesen lenyűgözött a látvány, amikor pár nappal ezelőtt újra beléphettem az 1928 óta álló épületbe Vatai István építész, a felújítás tervezője és ellenőre társaságában. Szinte nem hittem a szememnek, hiszen korábban én is rendszeresen bejártam, tudtam, milyen leromlott, elhanyagolt állapotban volt, és a kép, ami a minap elém tárult, hihetetlen volt. Vatai István, látva az ámulatomat, büszkén úgy fogalmazott, hogy talán fénykorában sem volt ennyire szép, mint most.

Az épületnek elülső és hátsó bejárata is van, hátul alakították ki a mozgássérült-feljárót. A belépőben információs pult várja majd a látogatókat, onnan lehet bemenni  a nagyterembe, vagy fel a galériára és a földszinten helyezkednek el a mosdók is.

– A nagyterem szinte teljesen elkészült, még az oszlopok külső festése van hátra – kezdi Vatai az átalakulás bemutatását, majd így folytatja: – Teljesen új a padlózat, kézzel készített cementlapok borítják, amelyeket Vietnamban gyártatott a budapesti Marrakhes cég. Gyönyörű mintázatával úgy terül el előttünk, mint egy nagy szőnyeg. Fent a galériát körbe lehet járni, és ezzel a galériával kétszeres kiállítói felületet kaptunk. Tehát a földszinten és fenn a galérián is ki lehet állítani képzőművészeti alkotásokat. Ehhez már minden szerkezeti elem és világítótest a helyén van. Amikor még zsinagógaként működött az épület, galériája nem volt, csak egy karzat volt fenn, ahol az asszonyok és a gyerekek tartózkodtak, míg a férfiak lent voltak. A régi karzaton a zentai zsidóság emlékmúzeumát fogják kialakítani, ahol a helyi zsidóság történetét mutatják be. A galérián, fent, modern üvegkorlát fut végig, amely még növeli a térbeli hatást. Az épületet padlófűtéssel fűtjük, teljesen klimatizált, kamerákat, tűzjelző rendszereket szereltünk fel, vagyis mindennel ellátott, amit egy korszerű létesítmény megkövetel – magyarázta a szakember.

Vatai István hangsúlyozta, hogy amit lehetett, azt eredeti állapotában hagytak meg, így a karzatra vezető lépcsők ugyanazok, amelyeken a zsidóság valamikor közlekedett, csak újracsiszolják őket. Az épület bejáratához vezető termetes lépcsőfokokat is meghagyják, csak újrarakják, csiszolják őket. Minden nyílászáró vadonatúj, dupla rétegű fából készült, és az épület hátsó, emeleti részén megnyitották azt a kör alakú ablakot, amely az utóbbi évtizedekben be volt falazva. Abban most vitrázs ékeskedik, illeszkedve a nagyterem padlójának mintázatához. Az épület vakolása is a legkorszerűbb módszerekkel történt, hogy minél időtállóbb legyen, a szigetelését is speciális módon oldották meg, hogy ne kelljen vágni az épületet, tehát minden szempontból nagyon vigyáztak erre a kiemelkedő építészeti remekműre.

– A Szabadkai Községközi Műemlékvédő Intézet ellenőrzése alatt történt az egész felújítás. A színeket illetően is többször egyeztettünk, és azt hiszem, hogy a homlokzat ezzel a homokszínnel igazán elegáns és finom jelleget ölt. Bent, a nagyteremben, egy nagyon halvány kék színre esett a választás, ami kellő világosságot és eleganciát ad. A kerítés most készül, és ebben az esetben is arra törekedtünk, hogy harmonizáljon az épülettel, így egy kimondottan kültéri, barna színű téglát választottunk, amely nagyon jól viseli az időjárás viszontagságait. A téglából készült oszlopokat kovácsoltvas betétek kötik össze – mutatta az építész.

A felújítás tehát a végéhez közelít, március 25-ig az épület el is készül a kerítéssel együtt, viszont a tereprendezés várat magára, hiszen a szomszédos házat még nem sikerült a zsinagóga területéhez csatolni, de erre remélhetőleg még az idén sor kerül.

– Az eredeti tervek szerint a mellette lévő ház felvásárlása és lebontása után egészen megnyílt volna a zsinagóga előtti tér, és erre is számítunk, ezért nem fejezzük be véglegesen a tereprendezést és a kerítés építését. Most csak a szomszéd házig húzzuk fel a kerítést és egy ideiglenes bejáratot biztosítunk az épületig. Amikor hozzá tudjuk csatolni a mellette lévő telket is, akkor parkosítjuk az udvart és akkor alakítjuk ki  a parkolókat is. Ezt valószínűleg az ősz folyamán tudjuk megtenni – mondta Vatai István.

Egy évvel ezelőtt, amikor a munkálatok kezdődtek, Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere úgy fogalmazott, hogy a város kulturális kínálata bővül ezzel a felújítással, hiszen egy képzőművészeti kiállító teret és egy kisebb, például komolyzenei rendezvények megtartására is alkalmas helyiséget kapunk. Kiemelte akkor, hogy a felújítást teljes egészében a magyar állam finanszírozza, és, hogy a zentai önkormányzat költsége a tervdokumentáció elkészítése volt, valamint a kommunális csatlakozások kivitelezése és az ellenőrzés.

A kis zsinagógával és a zentai zsidóság múltjával kapcsolatban Tari László helytörténeti kutató állt a rendelkezésükre. Elmondta, hogy az Ortodox imaház (a kis zsinagóga) 1928-ban épült fel, és a zsidó újév napján, 1928. szeptember 7-én szentelték fel.

– A második világháború kitörésekor közel 1500 főt számlált a zentai zsidó közösség, de az 1944. évi deportálások után, illetve a világháború zivatarából, alig néhány százan tértek vissza Zentára. A visszatérők többsége azonban az országban kialakult új társadalmi-politikai, gazdasági helyzet miatt inkább a kivándorlás mellett döntött, s egyre többen hagyták el a közösséget. Az 1950-es években – az országban lévő többi zsidó hitközséghez hasonlóan – itt is kényszerűen leépültek a zsidó egyházi intézmények, illetve olyan mértékű vagyoni „önfelszámolódás” következett be, melynek visszahatásaként, a már amúgy is megcsappant kis létszámú zentai zsidó közösség a megszűnés szélére sodródott.

Az 1950-es évek közepére a Szefard Ortodox Zsidó Hitközség vagyona, ingatlanjai, vagyis az ún. kis zsinagóga és a körülötte lévő épültek fennmaradása is tarthatatlanná vált, így a zentai zsidó hitközség a teljes szefard-ortodox ingatlanvagyon eladása mellett döntött. A Községi Népbizottság 1956. november 28-i ülésen napirendre került az ingatlaneladás, melyről határozat is született. Zenta Község Népbizottsága egyhangúlag döntött arról, hogy megveszi a zsidó (ortodox) egyházközség ingatlanjait, a  kis zsinagógát és a lakóházakat.

Szentai Friss Újság, 1928. szeptember 7. (péntek): „Felavatták a szefárd hitközség templomát. Ünnepélyes keretek közt avatták fel az újonnan épült szefard hitközségi templomot. Lebovics és Schweiger szentai, Deutsch szuboticai és Silberstein váci főrabbik kedden délután ünnepi díszruhában a templom elé helyezett faragatlan fapadra ültek, híveiktől, körülvéve. Ugyanakkor a szefard hitközség megbízásából Pollák Izrael méltatta a nap jelentőségét. A beszéd elhangzása után Silberstein főrabbi a templomkulcsokat kétszer összecsörgette, majd kinyitotta a templom ajtaját. Amint a hívek a templomba elhelyezkedtek, a váci főrabbi szentbeszédet mondott, majd Lebovics megfogadtatta a hívekkel, hogy hitük parancsait minden körülmények között megtartják. A templomi istentiszteletet négyszáz terítékes bankett követte a templom melletti nagyteremben, ahol Hoffmann adai, ifjú Lebovics szentai rabbik és Gross Dávid és Rauschnitz Lázár mondottak főköszöntőket.”

A volt ortodox (szefard) imaház, vagyis a kis zsinagóga viszonylag jó állapota és nagy összefüggő, hasznosítható belső tere miatt megmenekült a lebontástól, s a tulajdonoscsere után a közelben lévő iskola tornatermeként, illetve később más testnevelési és sportklubok edzőtermeként, meg sportrendezvények színhelyéül szolgált, majd művelődési egyesületek próbatermeként funkcionált, és használták ilyen célokra szinte a felújítások kezdetéig – magyarázta Tari László, majd érdekességként elmondta, hogy 2020. február 25-én egy kisebb csoport New York-i zsidó rabbijelölt, és vezetőjük, a zentai származású Zvi Braun látogatta meg vezetésével a kis zsinagógát, ahol több mint fél évszázad után újra ima és ének csendült fel az egykori imaházban.

Homolya Horváth Ágnes

(Magyar Szó, 2022. március 20.)

Fotó: Gergely Árpád