A nemzetközi nőnapot az ENSZ a világnapok között tartja számon. Március nyolcadika a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja, amelyet 1917-óta tartanak. Eredetileg munkásmozgalmi jellegű, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos tüntető jellegű nap volt. Manapság világszerte különféle civil szervezetek ezen a napon tiltakoznak és adnak hangot a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi zaklatás, a prostitúció, és az egyéb, a nők ellen elkövetett bűncselekmények különböző formái ellen.
Édesanyám beszámolóit hallgatva sokat megtudtam arról, hogyan is ünnepelték a nőnapot a nyolcvanas, illetve a kilencvenes években. Ő, mint varrónő az egykori zentai textilgyárban látta el feladatait, sok más nővel együtt. A cégben kevés férfi dolgozott, hisz ezt a munkát nők végezték általában. A nőnap ott mindig nagy ünnep volt, alig várták az asszonyok. Azon a napon egy-két órával előbb fejezték be a munkát, és közösen az ebédlőben foglaltak helyet, ahol terülj-terülj asztalkám fogadta őket. A gyárban dolgozó férfiak egyesével virágot, edényeket, fazekakat és különböző ajándékokat adtak az ott dolgozó nőknek. Olyan alkalom is volt, amikor azokból a termékekből kaptak, amiket ők maguk állítottak elő, például konyharuhákat, ágyneműket stb. Évtizedeken keresztül így ünnepelték a nőnapot a környékünkön – mesélte édesanyám.
A privatizáció megérkeztével ezek a szokások is elhalványodtak, vagy teljesen a feledés homályába vesztek. Sok helyen a munkáltató egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezt az ünnepet, ami biztosan rosszul esik a „gyengébbik” nemnek. Szerencsére azért nem mindenki áll így hozzá, tapasztalataim szerint sok vállalat és állami intézmény is virággal, esetleg valamilyen ajándékcsomaggal kedveskedik női alkalmazottainak. A férfiak részéről pedig minden lehetőség adott, hogy meglepjék azokat a nőket, akiket fontosnak tartanak az életükben. A legtöbb férfi a virág mellett dönt általában, és a lehetőségeknek csak az anyagi keret szab határt. Legyen itt szó virágcsokorról, vagy bármiféle ajándékról, a határ maga a csillagos ég. Az egészen egyszerű csokroktól kezdve a több száz eurós, luxusdobozban kínált vágott rózsáig minden megtalálható ilyenkor a kertészeknél, csak az a kérdés, hogy kinek mit bír a pénztárcája. Természetesen nem várja minden nő el az efféle költekezést, sokszor elég egy szál virág a kertből is. A szándék, a figyelmesség, maga a gondolat a fontos, hogy törődünk a szeretteinkkel. Persze, van, aki vacsorázni viszi a feleségét, barátnőjét, esetleg elmennek egy wellnesshétvégére is.
Sokan egészen másképp vélekednek a nőnappal kapcsolatban, nem kerítenek neki nagy feneket, hiszen nem csak ezen az ünnepen kell virágot, vagy ajándékot adni társunknak, rokonainknak. Többen idejétmúltnak tartják és teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az egészet. Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy ami illik, az illik, lepjük meg a számunkra fontos nőket ezen a napon, és más napokon is, de mindenkinek szíve joga eldönteni hogyan cselekszik. Ezúton is szeretnék minden nőnek boldog nőnapot kívánni!
Horváth Attila