Határon átpattogó együttműködés
A Szerbia és Magyarország között megvalósult IPA-projektek egyike révén az elmúlt héten a Zentai Asztaliteniszklub volt a házigazdája a helyi és a szomszédos országból idelátogató fiatal sportolók számára rendezett edzőtábornak. A program érdemeit növeli, hogy egy korábbi szakaszban olyan sportolók is részt vettek a rendezvényein, akik a jelenleg zajló tokiói paralimpiai játékokra is kijutottak.
Nem ez az első alkalom, hogy a zentai és a szegedi asztaliteniszklub együttműködik, hiszen korábban két projektet is sikeresen levezényeltek már közösen, majd amikor újra sikeresen pályáztak a Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program (IPA) által nyújtott Európai Unió-s forrásokra, az Inter Pingpong 3 elnevezésű projektet is megnyitották, amely (a járvány miatti némi csúszással) 2020. október 1-én kezdődött és 2022. február 28-án zárul.
A határ két oldalán élő pingpongosokat megmozgató másfél éves programsorozatba a sport iránt érdeklődők minden szintjét igyekeznek bevonni: mind az asztaliteniszt a legmagasabb szinten űző versenyzőket, mind az egészségmegőrző, rekreációs céllal sportoló szabadidős- és diáksportolókat, valamint a fogyatékkal élő embereket, akiknek a társadalmi integrációját is elősegíti a rendszeres sportolás.
Ennek fényében a két szövetség által tető alá hozott rendezvények is sokrétűek, az iskolai programoktól és diákversenyeken át a családi sportnapokig számos egynapos eseményt megtartottak már, az egyik legfontosabb állomást pedig az augusztus utolsó hetében Zentán zajló edzőtábor jelentette.
„Örömmel számolhatunk be róla, hogy megvalósult az edzőtábor, amelyben 10–16 éves fiatalok vettek részt” – kezdte Herédi Krisztián, a Zentai Asztaliteniszklub elnöke.
„Már nagyon vártuk ezt az időszakot, mert a jelenlegi járványhelyzet végre megengedi a személyes találkozót, így közvetlen kontaktus és tapasztalatcserék alakulhattak ki a játékosok és az edzők között. 16 fiatal, magyarországi és szerbiai játékos vett részt a táborban, akiket összesen öt edző kísért el, de más edzőpartnerek is csatlakoztak hozzánk, akik tovább színesítették az tréningeket.”
Nem véletlenül emelte ki az elnök a személyes találkozó fontosságát, hiszen a négy fázisra bontott programsorozatban csak most, a harmadikban tudtak valóban egy fedél alatt lenni a sportolókkal. A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások az elmúlt télen ezt még nem tették lehetővé, így az edzőknek olyan kényszermegoldások mentén kellett foglalkozniuk a diákokkal, amelyek a videón keresztüli kommunikációra és otthoni edzésekre szorítkoztak.
„Az első két fázisban nagyon át kellett alakítani az egész projektet, rengeteget dolgoztunk online térben” – folytatta az elnök.
„Mi is sokat tanultunk ebből az új helyzetből, rengeteget ötleteltünk azon, hogyan lehetne hasznossá tenni az így eltöltött időt, de sikerült kétirányú kommunikációt megvalósítanunk a sportolókkal, így még ha a személyes találkozóval nem is lehetett egyenértékű a tapasztalatszerzés, azt hiszem, sikerült a legtöbbet kihoznunk a lehetőségeinkből. Segített ebben az is, hogy a korábbi közös munka révén létezett már közöttünk a sportolókkal egy alap bizalmi, baráti kapcsolat, amire tudtunk építeni. Remélem, a továbbiakban is együtt tudunk majd működni.”
A gyerekekkel az edzőtábor során öt edző foglalkozott: Simon Viktor és Lele Viktor Magyarországról érkeztek saját tanítványaikkal, míg Veréb Xénia, Szórád Henrietta és Mellik Zoltán a zentai klub képviseletében volt jelen. Mellik, a klub vezetőedzője hangsúlyozta, fontosnak tartották, hogy a szerbiai oldalon ne csak Zentára korlátozódjanak a programok, a minél több ember elérése érdekében Vajdaság más városaiban is szerveztek egynapos programokat – például Nagybecskereken és Újvidéken.
A zentai edzőtábor a harmadik fázis záróprogramjaként szolgált, a házigazdák és a szegediek pedig egyaránt hasznosnak nevezték az egymástól átvett tudást – ezáltal nem csak a fiatalok, de még az edzők is új tapasztalatokat szereztek.
„Sokat tanultam a szegediektől, új látásmódot mutattak nekünk, tényleg rengeteget segítettek” – mondta a zentai Szórád Henrietta, aki sportpályafutása során a csongrádi klubot is megjárta, most hazaköltözve pedig már az edzői feladatokra kérték fel, amit örömmel vállalt is.
„Nagyon hiányzott már mindannyiunknak, hogy kicsit kimozduljunk a mindennapokból és újdonságokkal ismerkedjünk. A játékosok nagyon nyitottak ezekre, és igénylik is az új ismereteket.” A szegedi Lele Viktor pedig kiemelte, a gyerekek számára minden nap tartottak egyéni és csoportos edzéseket is – előbbiek a technika fejlesztésére, utóbbiak a csapatban való gondolkodás erősítésére fókuszáltak.
„Elmondhatom, hogy sikerült teljesítenünk a céljainkat a harmadik fázisban” – vont mérleget Herédi.
„A hamarosan kezdődő negyedik fázis tartalmazza azokat az elemeket, amiket el kellett halasztanunk, mert az online térben nem volt lehetséges a kivitelezésük. Sűrű program vár ránk ebben az időszakban diáktalálkozók, iskolai promóciók, családi nap és speciális edzések képében. Szintén ekkor kerül majd sor a kerekesszékes versenyzők edzőtáboraira is. Fontos, hogy a két ország játékosai és családjai tudjanak találkozni, tapasztalatot cserélni. Szintén ebben a szakaszban nyílik majd lehetőségünk eszközvásárlásra is, aminek kapcsán komoly céljaink vannak: a jövőben ezáltal tudjuk biztosítani a sportcsarnokban a többasztalos versenyeket, így pedig extra bevételre is szert tehet a klub.”
Mint arra a beszélgetés során többen is utaltak, a mozgássérült sportolók integrálása fontos részét képezi a programnak, több esemény is kifejezetten rájuk fókuszál a projekt másfél éve alatt. Az edzők büszkén számoltak be arról, hogy két sportoló, akikkel korábban együtt dolgoztak a programban, a Tokióban jelenleg is zajló paralimpiai játékokra is kvalifikálta magát.
A magyarországi Major Endre a legjobb nyolcig, a nagybecskereki klubban játszó Goran Perlić pedig a legjobb tizenhatig jutott a maga kategóriájában a kerekesszékesek versenyében.
„Volt szerencsém megtapasztalni, milyen hangulatban zajlanak az ő edzéseik. Lenyűgöző a tudás, amivel rendelkeznek, és nagyra becsülöm, amit csinálnak” – méltatta a kerekesszékes asztaliteniszezők közösségét Herédi.
A mintegy másfél évet átölelő projekt összértéke 99 845 euró, aminek csak 15%-át kellett saját forrásból fedezni, a maradék 84 689 eurót az Európai Unió biztosította.
A program egy stabil és együttműködő régió kialakítását és a határtérség általános életminőségének javítását támogatja Magyarországról Csongrád és Bács-Kiskun megye, valamint Vajdaság mind a hat körzetének bevonásával, lehetővé téve a két ország szervezetei közötti gazdasági együttműködést, támogatva a közös identitást és a határtérség kulturális és történelmi örökségét, továbbá hozzájárul környezeti fenntarthatóságához és biztonságához. Reméljük, a zentai asztalitenisztábornak is sikerült a lehető legtöbb pontot kipipálnia ebből a listából!
Bognár Viktor
(Magyar Szó, 2021. augusztus 30.)