A propaganda új eszköze?

A közelmúltban már többször foglalkoztunk az újgenerációs közösségi oldalakkal, azoknak hatásával, felhasználói bázisával, térnyerésével. Az egyik ilyen újdonság a TikTok nevű, rövid videókkal operáló közösségi médiafelület volt, amely ismét az internetes portálok címlapjára került. Történt ugyanis, hogy a TikTokon megjelent Tom Cruise, amint őrültebbnél őrültebb dolgokat csinál, és oszt meg a nagyérdeművel. A trükk egyedül az volt a dologban, hogy a videóban hiába Tom Cruise-t láttuk, a valóságban nem ő szerepelt benne. A jelenség oka egy olyan, mesterséges intelligenciához (MI) köthető technológiai frissítés, ami a deepfake névre hallgat.

A deepfake lényege, hogy a felhasználó ad egy képet, videót az MI-nek, amely később emberi beavatkozás nélkül elvégzi a rá hárított feladatot: a fentebb vázolt esetben egy idegen testére varázsolta egy másik ember fejét, milliókat megtévesztve ezzel. A csalások, bűncselekmények alkalmazása nem újkeletű dolog az emberi történelemben. Már a középkorban akadtak olyan vándorok, akik mindenféle gyógyfüvet, gyógyhatású szert árultak drága pénzért, így átverve másokat, hogy pénzhez, adott esetben hatalomhoz jussanak. Az sem meglepetés, hogy az átverések, álhírek politikai hatalomszerzéshez is fontosak lehetnek, és hogy voltak olyan állami berendezkedések, amelyek alkalmazták is ezeket. Ebből a szempontból a deepfake sem lehet, lesz más: ugyanúgy lehet vicces dolgokra és vészjóslóakra használni. Vannak már olyan weboldalak, amelyek azzal szórakoznak, hogy minden élethelyzetbe odateszik Vlagyimir Putyint, s ezen jókat lehet kacagni. De gondoljuk bele esetleg abba, hogy az MI ugyanilyen könnyedén ad olyan szavakat, mondatokat politikusok szájába, amiket a valóságban nem is ők jelentettek ki, s esetleg arról szólnak, hogy atombombát dobnának egy ellenséges nemzetre.

Az interneten már elérhetőek olyan kvízek, amiket mi is kitölthetünk, s amelyeken a számítógép egy valódi tartalmat, illetve egy deepfake-et tár elénk. A feladatunk egyszerű: ki kell választani a valósat, amiért pontot kapunk. Nem tartom magam teljesen felkészületlennek a témában, de akármennyire is igyekeztem és fókuszáltam a kérdésekre, maximum felemás eredményt értem el. A deepfake-nél már nem lehet csak a jól bevált védekezési mechanizmusokra támaszkodni, azaz nem elég, ha több helyütt leellenőrizzük a tartalmat, nem elég, ha megtekintjük, van-e impresszuma egy adott weboldalnak, s szerepel-e aláírás egy-egy cikk végén vagy sem. Hiszen a saját szemünkkel látjuk az eseményeket. Nem meglepő tehát, hogy a politikai felhasználási módszerei már megjelentek valahol: Indiában egy választási kampányt tettek nemzetközivé azzal, hogy egy közszereplő szájába általa nem beszélt nyelvek mondandóját adták, és az utólag felvett beszédhez illesztették a szájmozgást, szélesítve ezzel az adott személy választói bázisát. Nem nehéz meglátni azt, hogy a deepfake hamarosan a vicces kategóriából átlépve akár fenyegetést is jelenthet majd, választásokat eldöntve, politikai mozgalmakat indítva.

Fehér Miklós