Hártyásszárnyú barátaink

Szlovénia javaslatára az Egyesült Nemzetek Szövetsége 2017-ben fogadta el május 20-át a méhek világnapjának, mely első ízben a következő évben került a naptárakba. 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola szlovén származású vezetője, Anton Janša.

Amikor méhekről – és különösen, ha méhészetről – beszélünk, az embernek kapásból a háziméh jut az eszébe. Nem árt azonban tudni, hogy megközelítőleg 20 000 ismert fajuk létezik, ráadásul sokuk nincs is még leírva, illetve besorolva, ezért a számuk feltehetően még ennél is magasabb. Jelentőségük felbecsülhetetlen az ökoszisztémában.

Albert Einsteinnek tulajdonítják a mondást, mely szerint amennyiben ezek a rovarok kipusztulnának, azt az emberiség maximum négy évvel élné túl… Tény, hogy a háziméhek által előállított méz fontos, rendkívül egészséges alkotóeleme táplálkozásunknak, ugyanakkor korántsem nevezhető nélkülözhetetlennek. Ami viszont igenis annak tekinthető, az az összes méhfaj által végzett növénybeporzó tevékenység. Haszonnövényeink zöme rovarbeporzású. Hogy a szél-, illetve vízbeporzású fajok segítségével mégis túlélné-e valahogy az ember e rovarok eltűnését, nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nem szeretném ezt megtapasztalni. Ökoszisztémánk rendkívül törékeny – érthetetlen számomra, hogy társadalmunk „irányítói” mért nem akarják ezt még mindig belátni –, és minden egyes eleme esszenciális fontosságú. Az egyensúly már régen megbomlott – ám amennyiben teljes alkotóelemek kiesnek belőle, akkor a kártyavár minden bizonnyal valóban összedől.

A méhek már évekkel ezelőtt felkerültek a veszélyeztetett fajok listájára, mert számuk drasztikusan csökken. Egy 2019-es tanulmány szerint tizenhat százalékkal apadt például csak a mézelő méhkolóniák száma. A Föld mezőgazdaságának hetven százaléka ma kizárólag a méhektől függ, amelyeknek beporzó tevékenysége nélkül a növények képtelenek lennének szaporodni, így az élővilág gyakorlatilag nagyon rövid időn belül megtizedelődne a világon. Emiatt 2019 őszén az Eartwatch Institute nevű természetvédelmi szervezet hivatalosan is a bolygó legfontosabb élőlényeinek nyilvánította őket.

A fentiek alapján megállapítható, mekkora jelentőséggel bírnak Földünk élővilágában ezek a rovarok, ugyanakkor a méhek társadalma – s térjünk talán vissza a háziméhre, amit a legjobban ismerünk – önmagában is egy csodálatos jelenség. Nem utolsósorban különleges kollektív intelligenciával rendelkeznek, amely, attól még, hogy mi emberek nem tudunk vele közvetlen kapcsolatot létesíteni, nem biztos, hogy messze elmarad a miénk mögött.

A velük kapcsolatos érdekességek közül kiemelném: a számunkra érzékelhetetlen ibolyán túli sugárzást is látják, így jól tudnak tájékozódni felhős időben is. Született geometrikusok, kizárólag azonos méretű cellákat építenek utódaik számára. Képesek felismerni az emberi arcokat. Testük tömegének többszörösét is elbírják. Általában 1500–2000 virágot látogatnak meg naponta, és 1 kilogramm mézhez több mint 2 millió jól mézelő virágot kell meglátogatniuk, kevésbé mézelőből akár 5 milliót is. Tudják, mi a finomabb, az egyszerre nyíló virágok közül az édesebb nektárúakat választják.

Végezetül pedig álljon itt még egy szállóige róluk: „Ha védjük a méheket, akkor óvjuk a természetet is! Ha sok mézet fogyasztunk, akkor védjük a saját egészségünket!”

Szögi Csaba

(Magyar Szó, 2021. május 20.)