Véleményáradat

Sokan és sokfélék vagyunk, állapíthatjuk meg számos helyzetben, és szinte minden téma kapcsán. Csak bizonyos esetekben nem olyan egyszerű mindent lenyelni, és az okos enged elvét követve szó nélkül továbbállni.

Manapság, amikor az internet temérdek lehetőséget kínál mindenki számára, akár a tájékozódás és az információszerzés, akár a véleménynyilvánítás terén, joggal merül fel a kérdés, miért nem veszik az emberek a fáradságot, hogy több helyről is tájékozódjanak, több helyről is megpróbáljanak információkat gyűjteni, és azokat jól megrágva, átgondolva igyekezzenek kialakítani magukban egy saját képet az adott témáról. Ehelyett inkább egyoldalúan tájékozódnak, meg sem kísérelnek meggyőződni arról, hogy az információ helytálló-e, vagy sem, arról meg aztán végképp nem, hogy ki és milyen szándékkal szeretné azt elhitetni velük. Mindez persze még nem is lenne olyan nagy probléma, ha az ilyen módon befogadott és elfogadott képnek, illetve megformált véleménynek nem szeretnének mindenáron hangot is adni. Egymás számára idegen emberek folytatnak ugyanis vérre menő csatákat, sértegetik egymást, afféle modern hittérítőként hirdetik a saját igazukat, meg sem hallgatva, meg sem hallva a másként vélekedők hangját, vagy esetleg azokét az elfogulatlanokét, akik érvek és ellenérvek felsorolására, urambocsá’ ütköztetésére biztatnák őket.

Számos kérdés is felvetődhet ezzel kapcsolatban, elsősorban talán az, hogy mindez kinek és miért jó. Az adott médiafelületet üzemeltetőknek miért felel meg, hogy vitát és ellenérzéseket, haragot, gyűlöletet gerjesztenek, egyes emberek pedig miért érzik szükségét annak, hogy a hírek többségéhez véleményt fűzzenek, vagy éppen kioktassanak másokat? Ahogyan az sem egyértelmű, hogy sokan csak az említett fórumokon fejezik ki ilyen agresszíven a véleményüket, a vélt igazukat, vagy a való életben is ugyanilyen a viselkedésük, ugyanennyire bátrak-e, ha szemtől szemben, valós helyzetben kell véleményt alkotniuk és mondaniuk?

Mennyire szükségszerű, és elfogadható-e, hogy a kommunikáció és a kommunikációs csatornák átalakulása kitörölje a kulturált, egymás meghallgatásán alapuló párbeszédet, az egymás iránt tanúsított tiszteletet? Észben tartják-e a vitézkedő kommentelők, hogy az eltérő vélemény megformálását, és a miénktől különböző gondolkodásmódot nem ellenségképként kellene megélni, hanem annak lehetőségeként, hogy tanuljunk, illetve mi magunk is fejlődhessünk általa, nem utolsósorban pedig a szabadság egyik meglehetősen fontos megnyilvánulási formájaként?

Máriás Ildikó