Úton Tokió felé
A zentai Nemes Máté aranyérmet nyert a kötöttfogású birkózók 67 kg-os súlycsoportjában a közelmúltban befejeződött varsói Európa-bajnokságon. A huszonnyolc éves versenyző útja azeri, honosított olasz és török riválison át vezetett a döntőig, ott pedig a házigazda lengyel birkózót legyőzve szerezte meg az Európa-bajnoki címet. Így a két évvel ezelőtti vb-bronz után az idén Eb-aranyat akaszthattak a nagybecskereki Proleter birkózójának nyakába.
– Hogyan készültél a kontinenstornára, milyen elvárásokkal utaztál a lengyel fővárosba?
– A felkészülést januárban kezdtük, de nem is az Eb-re készültünk igazán, hiszen a kontinensviadal egy állomás a tokiói olimpia felé vezető úton. Az év első hónapjában Bulgáriában háromhetes magaslati edzőtáborban vettünk részt, majd szintén három hétig Magyarországon edzőtáboroztunk. Az elmúlt évben kizárólag hazai birkózókkal edzhettem, így már alig vártam, hogy külföldi edzőpartnerekkel is gyakorolhassak. Egy bulgáriai versenyen sérült bordával léptem szőnyegre, ezért az Eb előtt próbáltam óvatosabban készülni, nehogy újra megsérüljek. Nem is az Eb, sokkal inkább az olimpia miatt izgultam, hiszen nem szerettem volna, ha esetleg emiatt veszélybe kerülne az ötkarikás-szereplésem. Olimpiai évben az Eb-n valamelyest gyengébb a mezőny, a riválisokat látva tudtam, hogy van esélyem. Az utóbbi időben kevés versenyt tartottak, nem tudtam magam hova tenni a mezőnyben, nem voltam biztos benne, első tudok-e lenni, vagy csak érmes.
– Néhány napja szerezted meg az Európa-bajnoki címet. Milyen érzés a kontinens legjobbjának lenni?
– Lassan tudatosul bennem, milyen nagy dolgot vittem véghez. Az igazság az, hogy számomra szombaton, a fináléba jutásért vívott párharc volt az igazi döntő, mivel az eddigi felnőttvilágversenyeimen rendszerint az első két győztes mérkőzést egy vereség követte. A török birkózó elleni mérkőzésem volt a harmadik párharcom Varsóban, így izgultam egy kicsit, görcsösebben birkóztam, hiszen a meccsnek óriási tétje volt. Szerencsére megtört a jég, és a harmadik meccsemet is megnyertem. Bízom benne, hogy Tokióban sem kell izgulni a harmadik mérkőzés miatt.
– Varsóban elsőként az azerbajdzsáni Namaz Rusztanovval mérkőztél, és 6:0-ra legyőzted.
– Egyik volt szovjet tagköztársaság birkózója ellen sem jó kezdeni egy világversenyt, hiszen ezekben az országokban a birkózás és a többi küzdősport nemzeti sportnak számít. Nehezebb mérkőzést vártam. Ellenfelem a 23 éven aluli Eb-n legyőzte az újvidéki kontinenstorna orosz aranyérmesét, így sokkal nagyobb ellenállásra számítottam. Éreztem, sokkal erősebb vagyok nála, és ennek tudatában végig irányítottam a párharcot. Az első parterre helyzetnél egy kissé megijedtem, mivel nem csináltam pontot, ő azonban az első menet végén akcióval próbálkozott, melyből én indítottam ellentámadást, és ezzel 3 pontot szereztem. Megnyugodtam, biztos voltam benne, hogy innen már nem hozza vissza a mérkőzést.
– A negyeddöntőben a honosított olasz, Zaur Kabaloev következett, őt technikai tussal szinte lelépted a szőnyegről.
– Az igazából orosz ellenfelem 2019-ben megnyerte az Európa Játékokat, én pedig ugyanezen a versenyen szereztem első felnőttérmemet — bronzot — egy világversenyen. Jól ismerjük az orosz iskolát, így nehezebb mérkőzésre számítottam. Parterre helyzet alkalmával éreztem, hogy gyorsan fel szeretne állni, amiből tudtam, hogy nagyon fél valamitől. Ez be is bizonyosodott, hiszen négyszer megpörgettem, és másfél perc alatt technikai tussal diadalmaskodtam felette.
– Az elődöntőben a török Murat Firat következett, az előre hozott döntő.
– Ismertem a törököt, habár korábban sosem találkoztunk. 2016-ban Nagy Szebasztián birkózott vele, és kikapott tőle. Egy magyarországi birkózó az Eb előtt két hónappal küzdött ellene, és állítása szerint simán legyőzte. A szőnyegre lépés után azonnal éreztem, hogy nagyon jó erőben van a török. Erősebbnek hittem, mint amilyen valójában, és ezzel pszichikailag egy kissé meggyengítettem magam. Riválisom szabálytalanul védekezett, intést kapott, és a bíró leküldte parterre-ba. Próbáltam megpörgetni, de nem jártam sikerrel. Szabálytalan védekezés miatt másodszor is leküldték, ekkor intést nem kapott, de már 3:0-ra vezettem. A második menetben tudtam, hogy engem küldenek le, ezért takaréklángra kapcsoltam, hogy maradjon energiám a védekezésre. Görcsösen birkóztam, a védekezésnél nem mozogtam el, így ellenfelem kiegyenlítette az állást. Az intésből származó pontokat figyelembe véve a döntetlen az én győzelmemet eredményezte, és a hátralévő két percben csak arra figyeltem, hogy a török ne tudjon rajtam fogást találni. Az utolsó percben éreztem, hogy fejben feladta a küzdelmet.
– A döntőben az a lengyel Mateusz Bernatek következett, akivel a 2013. évi junior-Eb elődöntőjében is találkoztál.
– Ez már az ötödik mérkőzésünk volt. Két hónappal az Eb előtt birkóztunk legutóbb, akkor még nem voltam teljesen felkészülve, de úgy is nyertem. Tudtam, hogy parterre-ban nagyon jól védekezik, így állásból kell pontot vagy pontokat csinálnom rajta, ki kell várnom az erre leginkább alkalmas pillanatot. Sikerült válldobást végrehajtanom rajta, és ezzel 4:0-s előnyre tettem szert. Ekkor már biztos voltam abban, hogy számára innen nincs visszaút, hiszen nem tud olyan akcióval előállni, amellyel megfordíthatná a mérkőzést.
– 2019-ben Nur-Szultanban bronzot nyertél a vb-n. Azóta változott-e a 67 kilogrammos mezőny?
– Az örmény Slavik Galstyan 63 kilóból került fel az én súlycsoportomba. Nagyon kellemetlen a stílusa, egy fejjel magasabb nálam, parterre-ból remekül pörget. Örültem, amikor a másik elődöntőből nem ő, hanem a lengyel került a fináléba, az örménnyel minden bizonnyal nehezebb dolgom lett volna. Ebben a súlycsoportban szerepel a másik örmény, Karen Aslanyan is, aki az olimpiai selejtező miatt kihagyta az Eb-t. Komolyan kell számolni a grúzokkal is, egyikük az idén fogyott le 67 kilóra, és már kivívta az olimpiai részvételt, a másik grúz pedig az első fordulóban annyira kifárasztotta Artem Szurkovot, hogy az orosz a mérkőzés után tíz percig magához sem tudott térni, és a negyeddöntőben feladta a Bernatek elleni párharcát.
– A két évvel ezelőtti kazahsztáni világbajnokságon olimpiai kvótát szereztél az országnak. Mi vár rád a tokiói ötkarikásig?
– Az elmúlt és az idei évben is minden az olimpiáról szól, hiszen célom az éremszerzés. A Szerbiai Birkózószövetségben is reménykednek, hogy Rióhoz hasonlóan az idén is valamelyikünk nyer érmet. Rajtam kívül eddig Mihail Kadzsaja és szabadfogásban Stevan Mićić szerzett kvótát. Bízom benne, hogy ikertestvérem, Nemes Viktor és a grúz származású, Varsóban szintén Európa-bajnoki címet szerzett Zurab Datunasvili is kiharcolja az olimpiai szereplés jogát. Hamarosan Bulgáriába utazunk magaslati edzőtáborba, majd június közepén a Szerbiába érkező kubai válogatottal közös edzőtáborban veszünk részt. Kiváló edzőpartnerekkel készülhetünk, hiszen többek között itt lesz a súlycsoportomban világbajnok Ismael Borrero Molina, valamint a nehézsúlyban háromszoros olimpiai bajnok Mijaín López is. Az olimpia előtt tíz napot Japánban készülünk, ekkor már az utolsó simításokat végezzük. Bízom a sikeres felkészülésben és abban, hogy elkerülnek a sérülések.
– Magyarkanizsán épül a Vajdasági Birkózóakadémia. Miért fontos az akadémia a szerbiai, illetve a vajdasági magyar birkózás számára?
– Jobban örültem volna, ha az akadémia Zentán épül, hiszen a zentai birkózás sokkal eredményesebb. Magyarországon már központosították a sportágat, felépítették a Kozma István Magyar Birkózóakadémiát, aminek szükségességéről az eredmények tanúskodnak, hiszen a magyarországi versenyzők egy arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal zárták a varsói Eb-t. Remélem, hogy az épülő akadémiának köszönhetően minél több gyermek kezd birkózni, és a kiváló szakemberek révén a vajdasági birkózók még inkább kiemelkednek a mezőnyből.
Tóth Tibor
(Hét Nap, 2021. május 7.)