Az elégedett vásárló a legjobb reklám

A nyáron lesz tíz éve, hogy a zentai Lehócki Vilmos a felesége családja révén belecsöppent a zöldségtermesztésbe. Elmondása szerint apósáék már negyven éve foglalkoznak ezzel, így bőven volt mit tanulni tőlük. Kezdetben feleségével, Teodórával munka mellett végezték ezt a tevékenységet, de hamar el kellett dönteni, hogy melyik mellett kötnek ki.

Vilmos a zöldségtermesztést választotta, ugyanis abban látott fejlődési lehetőséget, felesége pedig maradt az egészségügyben, és továbbra is a zentai kórházban nővérként dolgozik. Mára több kertben és a gyümölcsösükben összesen kilenc fóliában termesztik a zöldségeiket. Amikor a minap náluk jártam, Vilmos éppen akkor ért haza a házhozszállítási körútjáról, ugyanis a vásárlóiknak reggelente házhoz is viszik a frissen felszedett retket, újhagymát, vagy aminek éppen a szezonja van.

– Sokan igénylik, hogy elvigyem nekik a zöldségeket, nekem pedig nem esik nehezemre. Igaz, a zentai piacon is kint vagyunk, de sokaknak így kényelmesebb, nekünk pedig az a fontos, hogy eljusson az áru az elégedett vásárlókhoz – magyarázza Vilmos, majd így folytatja: – Most a retket és az újhagymát szedjük, és nagyon szép a termés, úgyhogy van is rá igény. Ehhez, ahogy melegszik az idő, úgy fog társulni a spenót, a kapor, a zöldség zöldje, a sóska, a tökök, és vannak fűszernövényeink is. Idén először lesz céklánk, batátánk már több éve van, szóval egyre bővül a kínálatunk, és mindig azt tartjuk szem előtt, hogy a családunk és a vevők egészsége a legfontosabb, ezért vegyszerek nélkül termelünk. Hamarosan palántánk is lesz, és már ahhoz is gyűjtjük az érdeklődőket, mert megszokták a kuncsaftjaink, hogy szép áruval szolgálunk. Palántából is elég nagy a kínálatunk, lesz paradicsomból hat-hét fajta, uborkából is többféle – magyarázza.

Közben, míg sorolja a palántaféléket, arra koncentrálok, hogy el ne felejtsem megkérdezni, vajon hogyan védi a paradicsomot a poloskáktól. A válasza erre az, hogy felforralt és lefölözött házi tejjel permetezi, meg olyan levekkel, amelyekbe beleáztatja a hagyma haját meg a csalánt.

– Idős termelőket, őstermelőket kerestem fel az utóbbi években, és sokat beszélgettem velük arról, hogyan védekeztek régebben a kártevők ellen. Tőlük régi recepteket hallottam, egyszerű, kézenfekvő dolgokat, amelyeket elfeledtünk az utóbbi évtizedekben. Én ezekhez igyekszem visszanyúlni, és magam is próbálkozom mindenfélével, egyedül a vegyszereket kerülöm. Van úgy, hogy kukacos a retek, vagy kevésbé szép valamelyik zöldségem, de az emberek jó részének ma már fontos a vegyszernélküliség. Így előbb veszik meg a kukacos vagy kisebb méretű növényt, csak ne legyen benne semmi káros anyag. Ezzel mi magunk is így vagyunk, ezért mi ezen az úton kívánunk továbbhaladni. Valószínűleg így sokkal több a dolgunk a fóliákban és aztán a szabad földön is, de megéri, mert nem viszünk mérget a szervezetünkbe. Még a banán héját is felhasználjuk, ha a palánta tövébe tesszük, elkerülik a bogarak, és még káliumot is kap a növény – mondja, majd arról beszél, hogy a téli időszakot tanulásra használja fel, és aztán tavasszal az új tudást is igyekszik beépíteni a mindennapokba.

– Abban a pár hónapban, míg nincs munka, addig tanulok. Rengeteget olvasok, keresem a régi-új megoldásokat, hogy a terményünk minél jobb legyen, anélkül hogy serkentőket használnánk. Ez a sok próbálkozás persze azt is eredményezi, hogy időnkét ráfizetünk valamire, volt már, hogy több láda uborkát kellett eldobnunk, de ez a tanulópénz, e nélkül semmi sem megy. A zöldségtermesztés hosszadalmas folyamat. Ha valaki elkezdi, az csakis hosszú távon gondolkozhat. Én azért döntöttem mellette, mert olyan valamivel akartam foglalkozni, ami tőlem függ, amit én irányítok, és arra törekszem, hogy hosszú távon legyenek elégedett vásárlóim. A zöldségtermesztés nem egyszerű dolog, viszont én nagyon szeretem. Élvezem, hogy az elültetett magból kikel a csíra, aztán növény lesz belőle, ami termést hoz a mi legnagyobb örömünkre. Ezeket a finomságokat eszik az én gyerekeim is, és sok más család is, úgyhogy igazán büszke vagyok a munkámra – mondta Vilmos. 

Homolya Horváth Ágnes

(Magyar Szó, 2021. április 21.)