Terényi Emese és Tamás egy kedves fiatal zentai házaspár, akiknek régi vágya volt, hogy szőlészettel és borászattal foglalkozzanak. Mára mindez megvalósult: a „civil foglalkozásuk” mellett egy kisgazdaságot is működtetnek másodállásban a község oromparti részén. 2014-ben telepítették a legelső tőkéket, első körben háromezret. Kékfrankos, ottonel muskotály és chardonnay fajtákat. Két évre rá olaszrizlinggel bővült a kínálat. Eleinte csak szőlőt árusítottak, három éve viszont már bort is termelnek.
A kezdetektől egyértelmű volt számukra, hogy szeretnének mezőgazdasággal foglalkozni, és ezen belül a szőlészet volt számukra a legszimpatikusabb. Körülbelül egyhektárnyi területen gazdálkodnak, nagyjából négyezer tőke jelenti pillanatnyilag az állományt.
– Hogyan tanultátok ki a szakmát?
– Mivel nem volt hagyománya a családban, így útközben gyűjtöttük a tapasztalatot – kezdte Emese történetük ecsetelését, majd így folytatta: – Persze még jóval a telepítést megelőzően megkezdtük az informálódást az ágazatról. Szakirodalomból, interneten keresztül tájékozódtunk, és már a kezdetektől nagy segítségünkre volt Kőrösi István tanár úr, a Szent István Egyetem Zentai Konzultációs Központjának munkatársa, aki a szakma minden szegmensében rendkívül hasznos tanácsokkal látott el bennünket. Nélküle sokkal nehezebben indultunk volna el a gyakorlatban. Ezt követően pedig mindenképpen a saját tapasztalat a legnagyobb tanító. Most sem merném kijelenteni, hogy már mindent tudunk, azonban évről évre egyre többet tanulunk. Közben volt alkalmam a budafoki Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola határon túli borászok számára megszervezett gyakorlati és elméleti képzésén részt venni, ami szintén óriási löketet adott arra, hogy továbblendítsen.
– Milyen borok szerepelnek a kínálatotokban?
– Jelen pillanatban muskotály, ami az illatosabb szőlőfajták közé tartozik, és ilyen a belőle készült bor is, és olaszrizling, ami a fehérboraink közül a legszárazabb. Chardonnay és kékfrankos szokott még lenni, de ezekből momentán kifogytunk. Keverni nem szoktuk a fajtákat.
– A bortermelésnél is akadt szakmai segítség kezdetben?
– Kőrösi tanár úr ebben is rengeteget segített, de persze ebben is a saját tapasztalat a legnagyobb tanítómester.
– Mennyire gépesített a gazdaságotok?
– Eleve úgy álltunk hozzá, hogy nem szerettünk volna túlzottan gépesíteni, és ugyanígy igyekszünk a vegyszerhasználatot is minimalizálni. Szóval nálunk a fő szerszám még mindig a kapa. (Nevet) A sorközművelés persze géppel folyik, a sorokat viszont kapával gyomtalanítjuk. A metszést, a szüretet szintén kézzel végezzük. Igaz, hogy ez rengeteg munkát igényel, viszont sokkal jobb minőségű is. Ami a vegyszereket illeti, sajnos időnként megjelennek olyan betegségek a szőlőben, melyek ellen kénytelen az ember kemikáliákkal védekezni. De ezen túl igyekszünk kizárólag az ökológiai gazdálkodás által is engedélyezett szerekre szorítkozni. Szellős lombfalat alakítottunk ki, amely talán a legfontosabb a gombás megbetegedések kiküszöbölésére.
– A főállás mellett ez számotokra teher vagy kikapcsolódás?
– Lelkileg egyértelműen kikapcsolódás, már csak a természet közelsége okán is. Fizikailag is jólesik néha, máskor kicsit kevésbé. Jó kondíciót biztosít, és persze szoláriumba sem kell járnunk. (Nevet) Ha majd a gyerekeink kicsit nagyobbak lesznek, őket is rendszeresen ki fogjuk vinni, hiszen az számukra egy természetes játszótér is.
– Vannak olyan munkaszakaszok, amikor alkalmaznotok kell napszámosokat?
– Egyedül kapáláskor. Szüret idején soha, mivel azt mindenki imádja a családban, együtt végezzük ezt a vidám munkát. Ugyanígy családi körben végezzük a metszést és a feldolgozást is.
– Mit tapasztaltok, mennyire érdeklődnek az emberek a minőségi házi bor iránt?
– A tavalyi hozamból például a vörösbor már el is fogyott. Egyre több vásárló jár vissza hozzánk, s úgy gondolom, a kereslet évről évre egyre nagyobb lesz. A mi kis gazdaságunk is bővül, minőségben is fejlődünk, és ugyanígy az emberek is egyre inkább igénylik a vegyszermentes, igazi szőlőből termelt bort. Nálunk egyébként is a minőségen van a hangsúly a mennyiséggel szemben, zöldszüretet is végzünk. Tavaly szűk kétezer liter lett az eredmény, de amennyiben az összes szőlőt mi fogjuk feldolgozni, akkor sem fogjuk túllépni a háromezer-ötszáz litert.
– Összegezve: számotokra mik a legfőbb szépségei ennek a szakmának?
– Amikor eldöntöttük, hogy ezzel akarunk foglalkozni, abban az is benne foglaltatott, hogy itthon szeretnénk boldogulni, és a szőlővel ide is láncoltuk magunkat a mi kis Zentánkhoz, amit azóta sem bántunk meg. Nagyon erős kötődést ad a szülőföldünkhöz, hogy olyan növénnyel foglalkozunk, ami hosszú távú művelést igényel, több évtizedre szól. Fontos számunkra a természet közelsége is, mivel az embert megnyugtatja, és megtanítja arra, hogy nem mindent ő irányít. Elfogadtatja vele a maga körforgását, mindennek a maga idejét, ami a mai felgyorsult világban rendkívül fontos. Amikor pedig jó a termés, jön a szüret, a feldolgozás, e munkánál jobb családegyesítő program szerintem nem létezik.
Szögi Csaba
(Magyar Szó, 20201. március 27.)