Bogarasi kilátás(talanság)ok

Milan Krkobabić vidékfejlesztési miniszter az elmúlt hónap végén jelentette be, hogy hamarosan Szerbiában fiatal pároknak adják át az üresen álló falusi házakat, és hogy ezeket az ingatlanokat pályázat útján lehet majd igényelni, a közeljövőben pedig az állam tulajdonában lévő kihasználatlan földterületek is elérhetők lesznek fiatal párok számára. A miniszter szerint egyébként a kérdés nemcsak a földművelésről szól, hanem az infrastruktúrát, a kultúrát és a szociális ügyeket is felöleli, vagyis többrétegű kérdés.

Ennek az apropóján látogattunk ki a minap a Zenta községhez tartozó Bogarasra, hogy az itt élőket megkérdezzük, szerintük miképpen lehetne fejleszteni a falut, illetve, hogy miképpen lehetne a fiatalokat ide csalogatni.

Bogaras még nem is olyan rég a dohánytermelés egyik fő központja volt Észak-Bácska területén, ugyanis a faluban sokak által termesztett Burley fajtájú dohányt a Japan Tobacco International zentai dohánygyárában vásárolták fel. Miután viszont a dohánygyár felhagyott az effajta dohány felvásárlásával, a helyi mezőgazdasági termelők cirok- és mályvatermesztéssel is el kezdtek foglalkozni, Pósa Tamás, a bogarasi helyi közösség elnöke szerint ezért is mindenekelőtt a falunak egy feldolgozóüzemre lenne szüksége, amivel itt helyben tudnák feldolgozni a gyógynövényt, s a fiatalokat is itthon maradásra tudnák buzdítani. A bogarasi elöljáró szerint a szerb kormány által elindított pályázatok is nagyban hozzá tudnának járulni a falu felvirágoztatásához, ezek közül is azok, amik a fiatalok számára ház beszerzését tehetnék lehetővé. Ennek kapcsán a helyi közösség elnöke elmondta, hogy ehhez hasonló már történt a faluban, ugyanis egy fiatal városból érkező házaspár egy tartományi kormány által meghirdetett kiíráson keresztül költözött ki Bogarasra, úgy, hogy megpályáztak egy házat, amit meg is kaptak, és azóta a faluban élnek.

– Ezért nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben ismét kiírnak egy hasonló pályázatot, akkor a fiatalok könnyebben idehaza tudnának maradni – jegyezte meg Pósa, aki elmondta, hogy a Prosperitati Alapítványnak is volt egy pályázata, amelyen úgyszintén sok fiatal részt vett, s ezért reméli, hogy az elkövetkezőkben is lesznek ilyen lehetőségek.

A helyi közösség jelenlegi elnöke szerint, az infrastrukturális fejlesztési lehetőségeket illetőleg, a falunak jó utakra is mindenképpen szüksége lenne. A Szabadka és Zenta közötti vasútvonalszakasz felújításával, illetve a motoros vonat újraindításával a helyi közösség elnöke szerint valamelyest javult a község központjába, illetve az onnan visszatörténő vasúti közlekedés, azzal, hogy szükség lenne még két autóbuszjáratra, valamikor a délelőtti órákban, hogy mindazoknak, akik be szeretnének utazni Zentára bevásárolni vagy más ügyet elintézni, ne kelljen olyan korán felkelniük. Persze mindez attól függ, hogy az utaztatótársaságok látnak-e ebben valami üzletet – jegyezte meg beszélgetőtársunk.  A buszközlekedést ugyanis egy pályázaton keresztül oldották meg a községen belül, amelyen mindössze egy pályázó indult.

Rekecki Ágnes szerint igény mutatkozna az időseknek a mikrobusszal történő utaztatására is, mivel a diákbusz, amivel Zentára be tudnának utazni, kora reggel indul, a vasútállomás pedig a falu központjától mesze van. Ágnes szerint úgyszintén lényeges lenne egy feldolgozó üzem létrehozása a kicsiny faluban. Ágnes szerint a pályázati lehetőségeken is könnyíteni kellene. Mivel jelen pillanatban a pályázóknak először el kell végezniük a befektetést, s csak utólag kapják kézhez az állam által támogatott részt.  Ehelyett sokkal nagyobb segítség lenne számukra az, ha az állam által biztosított támogatást előre elkapnák és így vásárolnák meg a számukra szükséges mezőgazdasági eszközt. A Zenta községi faluból pályázók egyébként 80 százalékos kihasználtsággal vettek részt a Prosperitati Alapítvány által kiírt pályázatokon – ecsetelte a bogarasi helyi közösség elnöke, aki elmondta azt is, hogy nem hivatalos információi szerint a faluban létesítenek egy terményátadó helyet is a regionális út mellett, s ez szerinte úgyszintén néhány munkahelyet tudna teremteni a falubeliek számára.

A fentiekben márutaltunk arra a házaspárra, akik öt éve tartományi támogatással vásároltak családi házat a faluban, és azóta sem bánták meg, hogy ideköltöztek. Nagy Abonyi Enikő Zomborban született, itt végezte el a gimnáziumot és a Zombori Pedagógiai Egyetemet is, jelenleg pedig a tornyosi Tömörkény István Általános Iskola pedagógusa. A fiatal család minden percét élvezi a falusi életnek, de napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy azért hiányzik nekik egy játszótér, ahol a gyerekek önfeledten tudnának játszani, no meg 2–3 pad, amire a szülők le tudnának ülni.

– A másik dolog az, hogy van egy focipálya a faluban, de nincs rendben tartva, sőt néha birkák legelnek ott vagy épp a megmaradt permetszert ürítik néhányan oda. Pedig a falusi gyerekek sokszor mennek oda focizni, vagy pedig beszélgetni – mesélte, s egyben hozzáfűzte, hogy már többször is megtörtént, hogy a birkák tulajdonosa elzavarta a focizni vágyó gyermekeket. Enikő szerint az, ami még gondot okoz, hogy nincsenek buszjáratok. Ez elmondása szerint konkrétan nem érinti őt, de a falu idősebb lakóit igen.

– Gyerek és felnőtt citerazenekar és asszonykórus is van a faluban, de nincs hova kitenni a díjakat – mesélte beszélgetőtársunk, aki szerint jó lenne, ha a nyugdíjasklub melletti épületet felújítanák, és ott helyet kapna a Búzavirág Művelődési Egyesület.

– Ezenkívül az utak és az utcák burkolatát is jó lenne, ha helyre hoznák – jegyezte meg végül Enikő.

Vele szemben Zabos Erika, aki férjével együtt egykoron a falu egyik legnagyobb dohánytermelői voltak, komorabban vélekedik arról, hogy miképpen is lehetne felvirágoztatni a kicsiny falut, illetve idecsalogatni a fiatalokat.

– Sokan feltesszük ezt a kérdést magunknak, ami főleg azokat a szülőket és családokat érinti, így minket is, akiknek a gyermekei külföldre készülnek kimenni, vagy pedig néhány éve kinn is élnek és dolgoznak. A falvakban többnyire csak azok a fiatalok maradtak, akik földműveléssel foglalkoznak, mivel munkahelyek nincsenek és az utaztatás sem megoldott – ecsetelte, s elismerte, ötlete sincs, hogy miképpen lehetne megoldani a falu felvirágoztatását, illetve a fiatalok idecsalogatását.

– Először talán országos szinten kellene rendbe hozni a dolgokat – jegyezte meg szűkszavúan és elmondta, hogy ha valaki idehaza próbálta tartani a gyermekeit, akkor az ő volt, de jelen pillanatban minimálbérért dolgozva ő sem lát nagy jövőt itt.

Horváth Zsolt

(Magyar Szó, 2021. február 13.)