Csigabiga, gyere ki!

A gyermekek a Csigabiga, gyere ki! kezdetű közismert mondókával szokták rávenni a csigát arra, hogy kidugja a szarvát. Felnőttként viszont sokan szinte undorodva tekintenek rá, és kártevőnek tartják ezt az állatfajt, pedig közülük nem mindegyik káros a kerti veteményeinkre, virágjainkra. Ezenkívül nagyon sokan előszeretettel fogyasztják az éticsigát, emiatt farmokon tenyésztik. Gyűjtés után kosárban éheztetik őket néhány napig, hogy a mérgező anyagoktól megtisztuljanak. A középkorban különösen kedvelték a böjt időszak alatti fogyaszthatósága miatt – ugyanis nem húsnak, hanem halnak tekintették.

Egészen más kategóriába tartoznak azok a csigafajták, amelyeket impozáns külsejük miatt hobbiállatként tartanak. Ezek közé tartozik az afrikai óriáscsiga. A Kenyában, Tanzániában, Madagaszkáron, Kínában, Japánban, Vietnámban és az Egyesült Államok Florida államában elterjedt csigák feje robusztus, barnásszürke, nyakuk csíkos. A nyak és a fej pórusai jó láthatóak, haslábuk világos krémszínű, de előfordulhatnak albínó változatok is. Szájuk roppant erős, szinte minden növényt képesek felfalni. Házuk erősen bordázott, akár 30 centiméter méretűre is megnőhet. A kedvelői közül a zentai Elizabet Stanojlovićtyal beszélgettünk, aki elmondása szerint már kislány kora óta csigarajongó.

– Tök mindegy volt, hogy milyen, csak csiga legyen. Később jöttem rá, hogy vannak ezek az óriáscsigák, amiket otthon is lehet tartani. Így az egyik vásárban rájuk bukkantam, és vettem belőlük tíz darabot, amelyek a mai napig megvannak – mesélte beszélgetőtársunk, majd elmondta, ezek a csigák szeretik az egyenletesen meleg, 25–30 Celsius-fokos és viszonylag magas, 75–85 százalék páratartalmú levegőt, ezért terráriumba kell tartani őket. Hímnősek, vagyis ha egyszer párzanak, akkor egy egész éven keresztül tudják a férfi vagy a női ivarsejteket tárolni. 120–150 petét leraknak, amiből mind kikelne, ha ezt engedné, viszont általában kiszedi a petéket, és lefagyasztja, majd visszaadja nekik eledelként, ezáltal kalciumhoz jutnak, amelynek segítségével a házukat építik ki, e célból még szépiacsontot, összetört tojáshéjat ad nekik. A csigák a származási helyükön trópusi erdők aljnövényzetében élnek – mesélte Elizabet, s hozzáfűzte, hogy szinte mindent megesznek: gyümölcsöt, levelet, zöldséget, esetleg fakérget, gombát. Azt mondja, éjjel aktívak, s amennyiben húsz fok alatt van a hőmérséklet, akkor szépen bezárkóznak, és téli álmot alszanak. Ezeknek a csigáknak az élettartama 10–12 év, ideális körülmények között. Ami a terrárium kialakítását illeti, Elizabet szerint legjobb, ha az aljára kókuszrostot helyezünk, viszont azt nehéz beszerezni, így ő virágföldet kevert össze homokkal, és ezt rakta a csigák alá. Ezt pedig, annak függvényében, hogy a csigák mennyire piszkítják össze, havonta, kéthavonta takarítja ki. A nedvességet úgy biztosítja számukra, hogy egyszerű fecskendővel befújja a csigabigák élőhelyét, no meg a földnek alapból nedvesnek kell lennie. Elmondta, hogy ismerősei és hozzátartozói eléggé furcsán néztek rá, amikor kiderült, hogy mik is a házi kedvencei, de akadtak, akik érdekesnek találták, és ellátogattak hozzá megnézni a csigákat.

– Azért nem akkora látványosság ez, viszont este, amikor előjönnek, akkor szépek, mert talpaikkal feltapadnak a terrárium falára – ecsetelte Elizabet, és hozzáfűzte, hogy elgondolkozott már az állománya ritkításán, mivel már nagyon elszaporodtak nála. A szakirodalom szerint ha nem akarunk bajlódni a csigabébi-kolónia sorsával, leghumánusabb megoldás a mélyhűtős eutanázia, ahol a tojások hamar elpusztulnak. Ez mégis jobb választás az elajándékozásnál és a szabadon engedésnél.

Horváth Zsolt

(Magyar Szó, 2021. január 5.)