Értelem és érzelem

Véget ért az első félév az általános és középiskolákban, és mint minden alkalommal, amikor lezárunk egy félévet, visszatekintünk, összegezzük azt. Eddig sem volt mindig zökkenőmentes a tanévkezdés, az idei évben azonban a szorongás, a kételyek és a félelmek még erőteljesebben behálózták ezt az időszakot.

Folyamatosan időszerű kérdés a pedagógusok számára, hogy mit és hogyan tervezzenek, milyen módszerekkel próbálják minél eredményesebben megvalósítani a kitűzött célokat, mi az, ami a legnagyobb mértékben szolgálja a diákok fejlődését, illetve a tudás megszerzésének és elmélyülésének lehetőségét. Mindezek mellé azonban ezúttal újabb kérdések is társultak, egyáltalán nem volt ugyanis egyértelmű például az, hogy mennyi időre tervezzenek, mivel a járványhelyzet alakulása nagymértékben befolyásolta a munka menetét, a tervek megvalósíthatóságát és a rendelkezésre álló eszköztár alkalmazhatóságát.

A meghozott döntések, utasítások értelme vagy értelmetlensége sarkalatos pontja volt a félévre előirányzott tartalmak és tudásanyag átadásával kapcsolatos lehetőségeknek, ráadásul a kommunikáció átalakulása, annak egyirányúsága és a nem verbális kommunikáció adta visszajelzések hiánya igencsak megnehezítette a pedagógusok munkáját. A valóság, a gyakorlat sok esetben eltér az elméletben előrevetített helyzetektől, így valószínűleg csak azok érezték a feladat nehézségét, súlyát, akik úgy próbáltak osztályközösséget építeni, egyben tartani, hogy közben az osztály két külön csoportban dolgozott, más impulzusok érték az egy osztályba tartozó diákokat, akiknek részben eltérő kihívásokkal kellett megküzdeniük. A pedagógus feladata az is, hogy motiválja a diáksereget, ehhez azonban arra van szükség, hogy ő maga is motivált legyen, és ez aligha egyszerű feladat egy ilyen nehéz, bonyolult helyzetben.

Számtalan helyzettel és kihívással kellett megbirkóznunk az első félévben, az elvégzett munka sikerességét, hatékonyságát és eredményét még mindig nem látjuk tisztán kirajzolódni, ám a félév lezárultával a saját maga által felállított értékrend alapján valószínűleg mindenki végzett vagy végez valamiféle belső értékelést, amely a továbbiakra nézve is iránymutató lehet majd számára.

A felvázolt helyzetkép alapján azonban kétségtelen, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok mindannyian rászolgáltak egy kis pihenőre, és arra is, hogy egy ideig ne az iskola legyen az első helyen az életükben. Mindenkinek jó pihenést kívánok, hogy aztán újult erővel vághassunk bele a második félévbe!

Máriás Ildikó